Huhh... Ki kell, hogy fújjam magam ami előtt elkezdem írni ezt a bejegyzést! Most lett vége az eddigi idők talán legjobb filmjének. Christopher Nolan egy olyat alkotott ami méltón lett 2020-as év egyik legnagyobb dobása a koronavírus járvány ellenére is. Tenet egy fantasztikus akciófilm. Nem is találok szavakat! Leírhatatlan hatással volt rám, olyan adrenalin fröccsöt kaptam, hogy úgy izzadtam le, hogy közben jég hideg volt a lábam. Nagyon kemény érzés ez. Egyszerűen fantasztikus élmény volt házi moziban is, de milyen lehetett egy nagy moziteremben? Én a tömörítetlen nyers Blu-Ray lemezt kaptam meg, így teljes minőségében láttam 24bit-ben az egészet. Aki teheti nézze meg 7.1-es hanggal. Leírhatatlan az egész. Mi mindenre képes az emberiség. Még mindig a hatása alatt vagyok és kicsit remegő kézzel írom ezt a bejegyzést. Talán ez is azért van mert sokkal intenzívebben élem meg a környezeti ingereket, érzéseket. Mély érzésű vagyok nagyon. És erre most pár éve jöttem rá igazán. És ahogy pörgetem vissza az emlékeket, úgy jönnek elő olyan dolgok amiket akkor észre sem vettem, de most amikor más szemmel nézem, már látom! Leírhatatlan sokszor az a gondolat amit itt bent érzek. És mi lenne, ha itt lenne mellettem? Egy ugyanilyen belső lélekkel megáldott személy. Lehet, hogy én ezt eltúlzom, de lehet, hogy nekem van igazam, hogy egyáltalán észre veszem. És amikor erre gondolok akkor látom csak igazán más szemmel a múltat. És a Tenet is erről szól! Nézd más szemmel a világot! Egyszerűen nekem megvolt már előre az utam, csak a megfelelő időre kellett várnom és ott volt előttem. Minden más csak egy hamis illúzió volt. És nem az én irányom! Most már látom magam előtt!
Aki esetleg csak most csöppen bele ebbe és ezt olvassa, gondolhat bolondnak, de ha régóta követed az eseményeket akkor meg tudod érteni miről beszélek. És milyen gyorsan elment az idő! Egyszerűen hihetetlen érzés az, hogy valaki egész életében keresi és úgy éli le az életét, hogy hamis dolgokban él, nem találja meg az igazi útját, én meg megtaláltam, de nem tudok visszatérni rá, pedig tudom, hogy hol van és merre tart. Azt hiszem most mutatkozott meg igazán, hogy a különleges dolgok mindig is vonzottak. Oda voltam, és oda is vagyok értük! De legjobban azt a pillanatot tenném meg, ha tudnék inverz lenni, hogy vissza menjek és őszintén megmondhassam, hogy: "Szeretlek"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése