2021.01.27....

 Eszméletlen nehéz hetem van most is. Napközben a várost járom, autózok az ügyeket intézve, délután szerelek mint az állat. Eléggé elfáradtam. Ilyenkor esne nagyon jól ha esténként valaki megölelne az ágyban. Mert nincs is annál jobb feltöltődés, ha érzed, hogy valaki melletted van. Viszonylag jó kedvem volt a mai napon is, lefoglalt a sok tennivaló, nem tudtam másra figyelni. De azért nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rá. Mindig eszembe jut, hogy vajon mit csinálhat, merre lehet. Nagyon várom már, hogy egy kicsit kiszabaduljak. Közben meg elszomorít ami a világban megy. Egyre nagyobb botrányok és bizonytalanság veszi körül életünket, és nem lehet tudni mi lesz még. Mit hoz minden újabb nap. Hála istennek minden nap napsütésre kelek a héten, ami azért kicsit jobban indítja a napom. Jó úgy kinézni az ablakon, hogy világosságot látok és "vidámságot". Hála istennek ma senki sem riasztott fel reggel a telefonálással, így ma 10kor tudtam kelni, de rám is fért. Nyugtalanul alszom mostanában és nehezen alszom el. Nagyon szar egyedül. És nem zajlanak a a magán dolgaim sem úgy ahogy annak kellene. De én már úgy vagyok vele, hogy le is szarom... Egyszerűen tehetetlennek érzem magam. Az idő meg csak megy. Idén már 35 leszek és ugyanott tartok kb mint 5 éve. Jó igaz, sok mindenben nem, de magában az életben szinte semmi nem változott. Úgy látszik ez van megírva annak aki másképp gondolkodik és normális. Nehéz elfogadni, hogy ez lett az "élet rendje" manapság. Azért kitartást nekem! Mert nekem senki nem mondja, hogy tarts ki, hogy itt vagyok neked... Engem nincs aki feltöltsön... Jövök holnap is...