2021.01.29....

 A tegnapi bejegyzésem után ez most egy kicsit más hangulatú bejegyzés lesz. De meg kell hagyni a tegnapi annyira jól sikerült, hogy ma is még a hatása alatt voltam. De ma valahogy teljesen másképp érzem. Egyszer így, egyszer úgy és nem tudom hova tenni a dolgokat. Ilyenkor annyira szomorú tudok lenni és csalódott. Úgy érzem nem vesznek komolyan és ez nagyon fáj... :( Nem is vagyok jól mostanában emiatt. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy miért? Miért kapom ezt? Pedig én a lelkem, szívem kitenném, de mégsem jó... Rossz ezzel a tudattal együtt élni. Most különösen és ez belül már eléggé fáj. Tegnap este is viszonylag már korán lefeküdtem, de annyira fájt a hasam, hogy nem tudtam elaludni. Reggel meg már arra ébredtem, hogy annyira fáj a derekam, hogy nem tudok hogy feküdni. Ma attól eltekintve, hogy feszítettek megint, átlagos esős napom volt. Este még elszaladtam, és most ezt a bejegyzést már az új monitoromról írom. Igaz ez most nem volt létkérdés és tervben sem volt, hogy ennyit elköltök most erre, de mégis szuper ez az új monitor. Hiába a Dell üzleti szériás monitorai a legjobbak. Úgyhogy most nagy képernyőn írom már ezt a bejegyzést. Jó a régi sem volt kicsi, de ez most nagyon ütős lett. Szóval vissza a gondolatmenethez. Nem tudom hova tenni már a sok megválaszolatlan kérdést ami belül itt nyomja a szívem. Egyszerűen nagyon rossz. Nem tehetek róla ha egyszer ilyen vagyok. Arról sem tehetek ha ilyen mély érzésű és lelkizős vagyok. Emiatt bélyegeznek meg talán és emiatt vagyok ilyen szerencsétlen. Hiába vagyok jó, mindig a rossz kell. De majd talán egyszer, majd talán egyszer reménykedhetek abban, hogy megtörik ez az "átok" és majd talán rám talál a boldogság, csak attól félek, hogy akkor már késő lesz... Nagyon gyorsan megy az idő... Egyszerűen felfal az élet, még ha észre sem vesszük nap mint nap, de összességében mikor visszagondolunk rá, látjuk! És ma még ez a szörnyű szar idő is. Fáj a fejem is ráadásul. Már csak ez hiányzott. Annyira esett, hogy szinte semmit nem láttam mikor este elmentem erre Vác felé a 2-es úton. Kemény dolgok ezek. Nem annyira szeretek már sötétben vezetni mint régen. Főleg esőben. Na mindegy. Majd csak jön már a tavasz. Idén ugyanazt kezdem érezni mint tavaly ilyenkor, hogy annyira nehezen jön a jó idő. Olyan távolinak tűnik, mintha sose jönne el. Ilyenkor még rosszabb egyedül. Csak valami kis feltöltődés jól esne. Bár azt sem tudom, hogy mire számíthatok egyáltalán még... Sokszor okolom magam, hogy mennyire elszúrtam. Elbasztam az időt hülyeségekkel! Egy tévúton! Ami teljesen felesleges volt és értelmetlen, mert nem lett belőle semmi, és én sem éreztem annyira jól magam amennyi időt rá szántam. Nem beszélve az anyagiakról. Inkább csináltam volna mást. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb volt még az is amikor Kunszentmiklósra jártam le. Felszabadultan, csak úgy sodródtam és még jó bulik is voltak. Jó társaság is volt. Ma már semmi nincs. Se jó bulik, se társaság, se barátok. Semmi! Minden úgy megszűnt mint az állat. Elveszett minden. Megváltozott! De miért? Talán mert hagytam és szartam rá amikor elvakított egy nem valós világ és jövőkép. De ezt már sajnos nem tudom visszacsinálni, pedig jobb lett volna. Na de most mára ennyi, talán holnap jobb lesz... Stay Tuned...