2020.03.22.... Vasárnap Este...

Szomorú hangulatban írom most ezt a bejegyzést miközben nagyon fázom ebben a hirtelen jött hidegben. Hallgatom ezt a gyönyörű és egyben szomorú érzéseket felvonultató zenét amit ide is beágyaztam nektek. Előhozza a gondolatokat, az érzéseket. Jó ilyenkor leírni éppen ami belül van, amit éppen gondolok, vagy amit éppen érzek. Nagyon hiányzik! Hogy pontosan mi? A sok pillanat amiről emlékeim vannak, a sok érzés amit akkor éreztem és a sok mosoly amit tőle kaptam. Szinte teljesen megváltozott azóta az életünk, de mégis azt szeretném ami akkor volt. Azt az időszakot sírom vissza. Most lesz hamarosan 13 éve, hogy éppen utaztam, hogy éppen hallgattam a zenét a buszon, nézve a tájat, reménykedve. Hogy reggel hajnalban már álltam a metrómegállóban, hogy elérjem a buszt. Sose felejtem el, hogy milyen volt akkor, hogy milyen érzés volt csak menni és menni. A zene egész úton elkísért. Már akkor is szólt a fülemben. Tudtam mit érzek. Jó emlékek amit öröm lenne újra és újra át élni. Teljesen más emberként, érettebb fejjel és egy más világban. A zene most is és akkor is segített feldolgozni. A mai nap olyan voltam én is mint az idő. Borongós, szürke, bizonytalan. Céltalan. A hónapban először volt az, hogy nincs feladatom. Hogy nincs előttem feladat. Mégis próbáltam kiüríteni a fejem, a gondolataim, hogy ne gondoljak semmire és rá se. Legalább egy napig ne. Talán ez részben sikerült is, de ahogy eljön az este és felkerül a fejhallgató, a keverőpult mögött, a zene hallatán, ahogy elindul a playlist, egyből jönnek a gondolatok és az érzések is. Minden este azzal hajtom álomra a fejem, hogy holnap egy új nap és talán jobb lesz... Stay Tuned...