2020.04.11.... Húsvét Elött...

Sziasztok!
Mint ahogy a zenéből is láthatjátok ma egy különleges hangulatú estém van. Szintén Future Garage stílus és egy vidámabb, érzelmesebb hangvételű szerzemény. El kell, hogy mondjam, hogy ezeknek a zenéknek a nagy részét én hivatalosan birtoklom is tömörítetlen formátumban. A natúr CD minőség. Ahogy meghallottam ezt a számot, rögtön tudtam, hogy ez pont nekem való. Gyönyörű napunk volt ma is. Igaz ebben a karanténos időszakban nem történt semmi, de mégis valahogy nagyszerű nap volt. Sütött be a nap az ablakon egész nap, lehetett hallani a madarak csiripelését. Igazi tavaszi hangulat. És pont ekkor fogalmazódott meg bennem ez a szám is. Hogy itt van a tarsolyomban és este megosztom az olvasókkal is. Persze azt nem árulhatom el, hogy még milyen érzéseket hoz ki belőlem, ez eléggé személyes és mondjuk úgy, hogy "szenvedélyes" mert pont akkor tudnám elképzelni mikor vele vagyok... Sokan mondják, hogy a férfiaknak sokkal könnyebb mert bármikor kaphatóak bármire és érzelem nélkül is képesek bármikor rá. Hát én azt kell, hogy mondjam ebben van igazság, de nem mindenkire igaz. Nagyon régóta várok már újra arra a kirobbanó érzésre amit régebben éreztem. És ne értsétek félre mert nem a szexre gondolok, hanem a szeretkezésre! Akinek van elég érzelmi intelligenciája, az tudja miről beszélek. Nincs is annál jobb mikor a megfelelő partnerrel vagy és minden tökéletes. Tökéletes ahhoz, hogy egymás irányába nyíljatok! Igazából nem lehet ezt így leírva megfogalmazni, de aki érzett már ilyet az tudja, hogy miről beszélek... Én részemről erősítem azt a tábort akikből még nem halt ki minden érzelem... Sőt szeretem a "hagyományos" dolgokat. Az ember mindig vágyakozik, csak álmodozik a tökéletes pillanatokról amik sokszor annyira messze vannak... Távolinak gondoljuk, pedig nem biztos, hogy annyira elérhetetlen. Én régen nagy hülye voltam, mint sokan fiatal korukban. Sokan csinálunk nagy hülyeségeket, de én akkora hülye is vagyok, hogy nem tudok parancsolni a szívemnek... Azóta sem! Hiába is próbáltam elfelejteni, mindent megpróbáltam, de nem megy!! Nem érzem mással azt, hogy tökéletes lenne. Soha senkivel nem is éreztem... Akkor még nem tudtam, de most amikor az ember már felnőtt, kikristályosodott előtte a homály. Tévúton jártam, de erről már írtam itt a blogban. Vissza-visszatérő téma ez itt belül nálam. Nem tudom, hogy lettem ilyen állítólag különleges... Nem tudom kitől örököltem ezt... De sokszor átok vagy talán áldás?? Nézőpont kérdése... De egy biztos: nagyon nehéz együtt élni vele. Nagyon nehéz, hogy több mint egy év tizede sem tudok felejteni. Sokszor kérdezem meg magamtól: Egyáltalán akarok-e?? Igazából NEM!! Tudom, hogy ki mellett tudnék "védelmező" lenni és ki mellett teljesednék ki csak igazán... Sokszor foglalkoztatnak ezek a témák... Mint ahogy olvashattátok, visszatérő téma amitől nem tudok szabadulni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire nehéz lesz. De remélem ti örömmel olvassátok és talán az én történetemben is mindenki egy kicsit magára ismer... Szép estét mindenkinek... Stay Tuned...