Október 23... Nemzeti Ünnep...

Sziasztok!

Szülinap után, névnap! Ma ugyanis anyukám névnapját ünnepeltük, és mivel szerettem volna megkímélni, ezért meghívtam ebédelni és egy jó kis fagyizós délutánra Szentendrén.
Hétvégi hangulatban indult a nap, 10órai kelés, majd csak lassan láttam neki a délelőtti feladatoknak! Gyönyörű késő nyári idő volt ma, hihetetlen, hogy klímázni kellett a kocsiban. Érted október végén! 😀 Meg is történt az asztalfoglalás, majd 2re meg is érkeztünk az étterembe. Huhh ennyit mostanában nem ettem mint ma. De nagyon jó volt. Aztán irány Szentendre! Szinte elmondani nem lehetett mennyi ember volt. Csak úgy hömpölygött a tömeg a Dutsa sétányon. Több méteres sorok a fagyizóknál és minden kaját áruló helyen. De azért sikerült egy nagyon jó kézműves fagyit enni. Megjegyezném, hogy a ferrero rocher fagyi isteni volt. 25 fok körüli hőmérsékletben úgy éreztem, hogy jobb lett volna rövidgatyában menni. Sajnos visszafele már kicsit sietni is kellett, ugyanis még ma is 2 ügyfelem volt amit lehet mondani, hogy már megint minek, vagy hála istennek. Ilyenkor érzem úgy, hogy könyvelhetek el egy kis sikert.

Tulajdonképpen nagyon jól sikerült ez a mai nap, sok ilyen felszabadult napot szeretnék, hogy végre élvezhessem is az életet, a munkám eredményét. Sokan mondják, hogy elégedetlen vagyok, meg néha makacs, de nem vágyok semmire csak arra, hogy nyugodtan éljek és tudjam meg élni a pillanatokat, közös élményeket szerezzek valaki olyannal aki ugyanolyan belül mint én. Csak hát nem tudom, hogy ebben a mai világban hol van ennek még értelme. Vagyis ki van ugyanígy a dolgokkal mint én, ugyanezen a nézeten. Nem értem tényleg, van olyan ismerősöm aki csak úgy sodródik az élettel és nem is érdekli semmi. 29 évesen csak úgy van, nincsenek tervei. Nekem ez nagyon fura egy ennyi idős lánytól, hogy mindig a pillanatnak él.
Akkorát fordult a társadalom, csak azt nem tudom, hogy mivel tudták az emberek agyát ennyire kimosni pár év alatt. Sokat töprengek ezen :)
Én jól éreztem magam egyébként ma, végre semmi másra nem kellett gondolnom, úgyhogy pompás volt. Legyen ez a végszó és holnap újra találkozunk.