Messze, Távól, De Mégis Közel... Homeward...

Sok minden az ami most kavaroghat bennem. Távol vagy, nagyon távol, de valahogy mégis közel gondollak. A múltban élve megdobbant a szívem amikor a sorok között olvastam. Arra gondoltam, hogy nem vettem észre, hogy mehettem el mellette ennyire?
Aztán másfelé sodort az élet, nem tudhattam, hogy a jó útra léptem-e vagy az ördög ösvényét taposom. Most már látom amikor egyedül írom ezt a bejegyzést, hogy nem a jó irányba mentem. És talán voltak jelek, figyelmeztetések, de hittem vakon abban, hogy a jó úton járok!
Nem tudom hol voltam ennyi időn keresztül. Nem tudom merre jártam akkor amikor a szíved talán könnyeket ejtett. Elfojtott gondolatokkal, egyedül sétálva a végtelennek hitt térben, küzdve a kihívásokkal, harcolva az úton álló nehézségekkel, beletemetkezve a feladatokba. De titokban mindig remélve, hogy egyszer újra megcsillan a fény a szemekben. Újra meglátom magam a tükrében. Nem leszek többé elveszve, nem leszek többé megtörve. A fény mutatja majd az utat. A helyes utat. Elvezet hozzád, visszavezet a kapuba. Hosszú az út, de már talán nem annyira fárasztó. Reménnyel teli a várakozás amikor megpihensz. Reménykedsz, hogy minden nappal egyre közelebb vagy. És amikor megpillantod, ott a távolban, valahol a messzeségben, kérdezed magadtól, hogy megérkeztem vagy csak az illúzió játéka? Hosszú volt az út amit bejártál, szeretnél végre megérkezni. Visszaérkezni. Újra bekopogni és végre soha nem elengedni. Soha nem elhagyni, boldoggá tenni. Együtt nevetni, együtt sírni. Együtt mosolyogni, együtt szomorkodni. Sétálni "HAZAFELÉ", fogni a kezét. Haza érni és végleg megpihenni. Mert otthon csakis Ott van!

Compiled by: Balazs (2019)