Sziasztok!
Az utolsó percekben írom ezt a bejegyzést. Próbálok mindennap írni, de valahogy vannak olyan napok amikor elszalad az idő mellettem. Pedig ma nem volt annyira jó napom. Valahogy nem találtam a helyem. A nap sem sütött. Olyan kihaltnak hatott minden ahol voltam. Autózgattam céltalanul a városban. Kicsit ez a hónap vegyes érzelmű számomra. Egyszer fent egyszer lent.
Egyik nap mély érzelmek fognak el, másik nap üresnek érzem magam és másoktól várok segítséget. Vegyes érzelmekkel vélekedek a jövőképemmel kapcsolatban is. Míg korábban kiszámítható és gondtalan volt az életem, csak a pillanatnak éltem, mára kiszámíthatatlanná váltak a dolgok és az ember megfélemlítve éli mindennapjait. De vajon mitől is félünk? Tág és mégis összetett, hogy ki mitől is szorong. Betegségek, szegénység, klímakatasztrófa, háborúk vagy politikai fenyegetések? Mind-mind a mai jólléti kor veszélyei és vívmányai. Egyszer mindennek vége lesz, de abban reménykedünk mindig, hogy minél később. De van olyan, hogy előbb jön mint gondolnánk.
Sokan vannak akik egyformák és olyanok mint a gépek. Sokan vannak akik fel sem fogják a dolgokat, sokan vannak akik mennek mások után. De sokan vannak azok is akik gondolkodnak és megpróbálnak egy lépéssel előrébb látni.
Legyen elég ennyi mára, természetesen a hét többi napján sem hagylak titeket tartalom nélkül.
Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése