2021.02.28....

 Vasárnap és a hónap utolsó napja is egyben. Ritkán van ilyen egybeesés. Nálam semleges nap volt ez a mai. Sokat zenéltem, sokat gondolkodtam. Nem nagyon történik semmi most az életünkben összességében. És lehet, hogy még jobban be leszünk zárva. Nem tudom, hogy mi lehet még ennél is rosszabb? A kiszámíthatatlanságnál, a sivárságnál, a feszültségnél. Hidegrázósan szól most is a tegnapi szám amit ahhoz az ominózus bejegyzéshez küldtem Alexának. Egyszerűen fantasztikus ez a zene. Tiszta libabőr! Holnap viszont már egy újabb hét, újabb kihívások és feladatok. Ki tudja mit hoz még napról napra az élet, de jobb lenne már egy kicsit ha könnyebb lenne, vagy legalább lenne valaki akivel könnyebb elviselni. De magamra hagyott minden és mindenki. Mai napig nem tudom miért... Ennyire rossz vagy fájdalmas lenne az őszinteség vagy a különlegesség? Mikor tudom, hogy képes lennék megfelelni. Meg tudnám adni. Ebben a pandémiás időben amennyi időm felszabadult, jó lenne ha meg tudnám mutatni videókban az érzéseim. Ha tudnék foglalkozni ezzel, hogy különböző helyszíneken, testközelből mutathatnám meg azt amit belül érzek. Nagy vágyam ez, hogy egyszer ebből videókat csináljak. Csak kellene egy csapat és a megfelelő alanyok is hozzá. Akikkel pontosan át tudnám adni. Most igazán lenne rá idő. De hát ez sem jön össze. Marad a PS4 és a Tomb Raider. Az ottani feladatok legalább nem fognak ki rajtam. Talán ennyit még tudok. Mindennap bizakodóan indulok neki. Hogy talán majd most. Talán majd ma jobb lesz. Talán majd ma beszélget velem, vagy közel enged magához. Talán majd ma megfoghatom a kezét. A lelkét... Bárcsak tudnám, hogy eljön-e az idő vagy sem... Stay Tuned...