2021.02.21....

MOON · Agony

Újra este van, vasárnap este. Kicsit nyugodtabb ez az este mint a többi mostanában. A zene most is szól és egy különleges számot osztok meg most is veletek, mély érzelemvilággal. Ez is egy újdonság a lejátszási listámon. Nem is tudom megfogalmazni, hogy milyen hangulatban vagyok most. Kicsit olyan feszült is meg nem is, érdektelen, beletörődő... Talán ez jellemez a legjobban. Hihetetlen dolgokat láttam megint a neten ami elszomorít. De nem is várok mást ettől a társadalomtól. Ahol ennyire kiszolgáltatott mindenki. Csak továbbra is azt mondom ezek után, hogy még nehezebbek az emberi kapcsolatok. Egyszerűen nem tudhatod, hogy mire számíts. Most van az a világ, hogy tényleg nem tudhatod, hogy mire számíts. Számomra ez nagyon nehéz, főleg úgy, hogy azért érzelmileg labilis tudok lenni. De félek is. Nem szégyen ezt kijelenteni úgy érzem, mert a mai világban van is ok rá. Szörnyű. De majd csak valami lesz, valami biztos. Igaz megmondani nem tudjuk, hogy mi, de valami biztosan. Szeretnék már én is egy kis biztonságot, mert azon küzdök nap mint nap, hogy ezt megteremtsem, jelenleg magamnak, de annyira jó lenne ha már Ő is mellettem lenne és neki is megadhatnám. Úgy látszik ez nagyon nagy kérés vagy vágy manapság, így nem akar összejönni sehogy sem, hiába vagyok kitartó. Bíztam benne, hogy ez az év nagyon jó lesz. Eddig nem úgy néz ki... Ilyenkor el is megy a kedvem amikor belegondolok. Félek a jövőtől ki kell mondanom. Szerintem más is van ezzel így... Annyira előre nem látható sötétség, hogy félhetünk tőle okkal szerintem. Könnyebb lenne sokkal, ha az ember mellett ott lenne az, akit szeret, aki valóban mellette van, akinek az érzései is valódiak. Nem tehetek róla, de így érzek ahogy leírom. Sokan mondták már, hogy állandóan szomorú dolgokról írok... Hát igen mert a valóság ennyire szomorú, és nem tehetek róla ha így érzek. Jelenleg csak azt látom, hogy nagyon szeretnem Őt, de hiába! Itt megrekedtem és ennyi. Falakba ütközök és nincs előre tovább. Ezt a legnehezebb lenyelni. Nem tudod ledönteni a falat. Pedig most nem a hétköznapi helyzetekben vagyok, kiszakadtam kicsit a megszokott környezetből is, mégis ilyen gondolatok üldöznek, köröznek a fejemben. Nem hiába lehet azt hallani, hogy az ember legnagyobb ellensége a saját gondolatai. Ez tud a legnagyobb pusztítást okozni. És én ezt már látom. Nem hülyeség. Fokozta a negatív hangulatot, hogy a napsütés helyett is csak egy szürke borongós idő volt. Így elmaradt minden pozitív dolog megint. Nagyon hiányzik nekem az ölelése, a mosolya, a csókja, mindene. Csak egyszer adnál valami jelet... Csak egyszer egy jelet... Stay Tuned...