Bocsánat, hogy nem tudtam tegnap írni, de tegnap este összeomlottam egy kicsit és nem volt már erőm. Nem is éreztem magam jól testileg sem, nem csak lelkileg. Éjfélkor még a kádban feküdtem és utána is annyira rossz volt, hogy be kellett vennem egy gyógyszert, mert azt éreztem, hogy szétrobban a fejem. Nagy nehezen el aludtam, aztán ma esős hideg napra ébredtem amitől aztán pláne nem lett jobb kedvem. Csak az fáj, hogy senki ilyenkor nincs mellettem. Nem kérdezi meg, hogy mi van velem, vagy hogy vagyok. Egyszerűen magamnak egyedül kell megoldanom mindent. És ez egyre nehezebb. Sokat meséltem már erről itt a blogban. Most ez az időszakom van, ilyen hangulatú az oldal. De nem volt ez mindig így. Voltak erősen felfelé ívelő korszakok is amikbe most erőteljesen vágyok vissza. Megragadtam a múlt fogságában azért, mert a jelenlegi dolgok számomra kifordult és elutasító dolgok lettek. Mert kifordult magából az emberi norma úgy érzem. Ezért ragaszkodom részben az olyanok után, akik még hagyományos szemlélettel élnek. És ez egyre kevesebb. Mert szokták ugye mondani, "hogy amelyik busz nem vesz fel, ne rohanjunk utána". De ha nincs más választásod? Akkor mit tegyél ha nem tudsz nélküle élni mert nem találod meg másban azt a különlegességet mind testileg, lelkileg? Azt a vonzalmat mind testileg és lelkileg. Mit tudsz tenni? Addig nem tudsz lépni amíg nem kapod ezt meg vagy tőle vagy mástól. De úgy látom ilyen történetek egyre jobban már csak a filmekben vannak. Nem szoktam a kádban ülni, mindig tusolok általában, de most, hogy át voltam fagyva, jól esett és közben arra gondoltam, hogy mennyire jól esne ha be bújna mellém a vízbe és át tudnám ölelni. Vannak néha ilyen gondolataim. Ilyen egyszerű dolgok amikre nagyon vágyom, de nem tudnám akárkivel elképzelni. Nehéz erről beszélni mert ezek sokszor nagyon személyes dolgok. És így nem tartozik a nyilvánosságra, de gondolom most már tudjátok miről beszélek. Arról a varázslatról ami megszületik. Arról a kis pillanatról ami átbillent abba az állapotba amit létrehoz. Nagyon csekély idő, de fantasztikus. Úgyhogy én ilyen mély érzésű vagyok. De nem is lehet máshogy értéket őrizni vagy teremteni szerintem. Csak emiatt nekem nagyon nehéz. És sokszor magamat okolom néhány rossz döntés miatt amiről azt érzem, hogy rossz döntés volt. Bárcsak segítene valaki... Stay Tuned...
2021. február 8., hétfő
2021.02.08....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése