2021.02.25....

 Bocsánat, hogy nem írtam az elmúlt két napban, de nagyon el voltam havazva a munkával. Nincsenek lelkileg annyira jó napjaim mostanában. Jó volt a múlt hétvége, de azóta feszülök itthon. Rettenetesen hiányzik! Nagyon szeretném, hogy annyi idő után újra itt legyen mellettem. Az a különleges lány akiről álmodom. Akit szeretek... Nem tudom, hogy mi lehet vele, nagyon bánt, hogy nem tudok beszélni vele. Nem tudom, hogy mit tettem, hogy ennyire semmi kommunikáció. Pedig mellettem boldog lehetne. Nem tudom miért kapom ezt tőle, a sorstól és úgy mindenkitől... Nem érzem magam annyira rossznak. Biztos van rá valami magyarázat, bárcsak valaki megmondaná. A héten extrém sokat mentem is a városban. Már több mint 520km-en vagyok túl itt a városban. Hihetetlen távok vannak itt városon belül is. Csak úgy mennek a kilométerek. Az idő is rohadtul szalad. Rengeteg idő megy el egy nap az utazással is. Ez egy eléggé halál február most, alig történik valami. Évekig fogjuk inni a levét ennek a válságnak úgy érzem. Az egekben a benzin, az élelmiszer és egyenlőre semmi jele, hogy csökkenne bárminek is az ára. Fantasztikus pedig itt a harmadik hullám. Azt hittem, hogy végre beindulnak a céges eladások, ehhez képest nem igazán ment most februárban. Jó rengeteget dolgoztam, volt azért mozgás, de nem annyi amennyi kellett volna. Jobb lenne az ilyen holt időszakokat vele tölteni. Hozzá bújni és átölelni. Már ennyi elég lenne a boldogságomhoz. De tényleg. Csak valami történne... Valami lenne már...