Nem éppen Valentin napi hangulatú zenével kezdem ezt a bejegyzést, de annál mélyebb érzésekkel. Nekem ez a mai nap az elmúlt évek egyik legrosszabb napja. Ennyire sosem volt ez ilyen mint idén. Ma szinte teljesen néma voltam. Senki nem szólt és én sem tudtam senkihez szólni egész nap. Ez egy szörnyű érzés egyébként. Egész nap nem tudtál egy szót sem szólni mert nincs kihez. Nincs kinek. Így nekem ez a mai nap nem volt könnyű. Kedvem sem nagyon volt ma, talán most este még megnézek egy filmet. Borzalmasan idegesít ez az állapot belül és borzalmasan hiányzik Ő is! Meghalok annyira rossz, hogy nincs itt. Nem értem mi van velem... Volt egy időszak amikor úrrá tudtam lenni rajta, de most nem megy. Egyszerűen feszült vagyok és szétszórt miatta. Magamra sem ismerek. Teljesen kifordultam magamból. Szörnyű ez, de tényleg. És annyi boldog párt láttam ma egyébként akik boldogan ünnepelték, hogy egymásra találtak. Nem is tudom, hogy egyáltalán felveszem-e még ezt, vagy már teljesen lepereg rólam. Csak a zene tart életben és nagyon rossz abban a tudatban létezni, hogy mennyi mindent tudnék adni, mennyi mindent tudnánk elérni, mennyire tudnék szeretni és elveszik ez az egész mert nincs akinek kimutassam. Nincs akinek bizonyíthatnám, hogy milyen is vagyok valójában. Nincs akinek meg tudnám mutatni és el tudnám varázsolni, hogy aztán később pozitív visszajelzésben vissza is kapjam. Sok bennem emiatt a düh! Elfojtom magamban. Elfojtom, hogy ne faljon fel! Az élet igazságtalansága ne legyen úrrá rajtam. Csak reménykedem, hogy majd jobb lesz. Mindig így nézek ki az ablakból, hogy holnap talán jobb lesz. De sosem lett eddig, de engedni kell, hogy a remény halljon meg utoljára. Valamivel el kell nyomni a valóságot, mert különben belebolondulsz! A zene tart életben sok helyzetben. Mert egyszerűen szeretlek! Mindig ez jut eszembe, ha a dallamokat hallom. Mindig előttem vannak azok a gyönyörű barna szemek, mindig előttem van az a gyönyörű száj és a csókod íze! A legnehezebb, hogy már csak a múltban van és nem látom az esélyt... Nem érzem a fényt. Az idő meg csak rohan, az óra csak pörög. De vajon változik valami? Ez itt a nagy kérdés. Erre keresem évek óta a választ. Engeded, hogy szeresselek?? Majd kiderül... Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése