Ma volt hallottak napja, tehát ma is kilátogattam az újpesti sírkertbe, hogy kicseréljem a leégett mécseseket a síron... Újra megemlékeztem és újra rá jöttem mennyire is hiányzol! Remélem látsz onnan föntről és büszke vagy rám. Nem csalódtál bennem és tudod, hogy emléked örökre őrizni fogom. Nagyon hiányzol!! De remélem ott végre nyugalomra és békére találtál. Akármennyire próbálok erős maradni, nagyon sokszor megingat. Nagyon sokszor várlak haza.
Remélem látod, hogy a fények, a mécsesek most érted világítanak.
Nagyon elérzékenyültem most, "remegek" belül. Sokszor lelkileg megzuhanok amikor erre gondolok. Nagyon nehéz. Előttem van még a múlt és sok minden...
Próbálok erős maradni, de sorra értek különféle csapások amiket egyre nehezebb feldolgozni.
Túl sok az emlék bennem, dolgok, személyek akik megérintettek, megsirattak, megszerettek és én is ugyanúgy megszerettem őket.
Ilyenkor az szokott eszembe jutni, hogy vajon hol ronthattam el? Hol siklott ki ennyire? Hol ment el az élet mellettem ennyire? Sok a kérdés de kevés a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése