2021.03.18....

 Újabb napra virradhattam ma reggel, újabb nap amikor még mindig kitartok. Háború van, de még kitartunk. A modern háború az ami most van. Sok az áldozat itt is, csak nem fegyverek ropognak és nem bombáznak. De mint, hogy minden háborúnak, ennek is vége lesz egyszer. Ebben bízhatunk, hogy sikerül kitartani addig. Sikerül túlvészelni az egészet és talán majd utána tiszta lesz minden, és talán jobb is. Addig is míg egyedül vagyok a küzdelemben, a zene az egyetlen ami életben tart. Minden szám egy történet. Mert minden dallam egy érzés. Átfut rajtam a hideg mikor átérzem ezt. Mikor arra gondolok, hogy mutatnám meg az érzéseim egy zenével egy klipben. Az egyik álmom ez, hogy forgathassak egyszer. Azt hiszem lenne olyan mély érzésű mint amilyennek gondolom. Távol érzem magamtól az egész életet jelenleg. A normális életet. Ahol minden boldog. Egyedül az ember nem képes a boldogságra. Legalább is én nem! És úgy látszik szeretni sem érdemes a mai világban, mert nem találunk viszonzásra. Legalábbis őszinte viszonzásra nem igazán. "Mert nagyon, de nagyon hiányzol!" Üresek a napjaim, üresek a gondolataim nélküled. Nincs ami megszínezze a pillanatot. Nagyon hiányzol innen mellőlem. Remélem nincs semmi komoly bajod... Remélem valahol a távolban, valaki vagy te magad, vigyáz rád! Remélem valahol messze tovább ragyogsz... És remélem örökre maradsz ilyen gyönyörűen különleges és ilyen különlegesen gyönyörű!