2021.03.16....

 Nagy lendülettel indult a hét a hosszú hétvége után. Oly annyira, hogy ebédelni sem tudtam, 7kor tudtam enni este. Nem szeretem ezeket a feszített napokat. Rengeteget dolgoztam ma is. Egyszerűen elfáradtam ma is már agyilag estére. Aludni sem tudok rendesen már. Eléggé frusztráló. Jó lenne valaki aki lenyugtat. De tényleg. Most is zenélek, rá gondolok és azon töprengek, hogy merre lehet? Másfél hónapja nem kapok felőle életjelet. Egyszerűen semmi és nagyon aggódom amúgy. Nem tudom merre lehet. Nem tudom mi lehet vele. Miért nem itt van mellettem biztonságban? Hosszú lesz ez a hét is úgy érzem. Csak nem tudok magammal foglalkozni. Egyre jobban elcsúszom úgy érzem sokszor. Kellene nagyon egy támasz. Egy őszinte és lelki támasz. Aki mellettem van és mindenben segít, akit én is segíteni tudok. Ez lenne a tökéletes kapcsolat célja. De tényleg. Ennél több és jobb nem is kellene. De hát ez nagy kérés a mai világban. Főleg ha az ember ennyire a különlegeset akarja. Mindig elmondom, hogy mennyire nehéz, de tényleg az. Aki hasonló cipőben van mint én, az tudja, hogy milyen ez. Megváltozott minden, már a vírus előtt is teljesen kifordult a világ magából. Az én életem meg talán 2015-ben reccsent meg valahogy úgy igazán. Akkor törtem meg. Aztán nehéz volt talpra állni. Nagyon nehéz. De túl vagyok egy évekig tartó tragédián, szörnyűségen. Most a munkába temetkezem. Ez az életem, ahelyett, hogy boldogan élnék. De mindennek megvan a maga jó és rossz oldala. Az lenne a tökéletes, ha a rossz oldalt minél kisebbre tudnánk faragni. És az lenne a legjobb ha nem lennék ennyire rosszul és ne fájna ennyire a hasam... Mennyivel könnyebb lenne ha nem szeretném ennyire... Stay Tuned...