2021.02.28....

 Vasárnap és a hónap utolsó napja is egyben. Ritkán van ilyen egybeesés. Nálam semleges nap volt ez a mai. Sokat zenéltem, sokat gondolkodtam. Nem nagyon történik semmi most az életünkben összességében. És lehet, hogy még jobban be leszünk zárva. Nem tudom, hogy mi lehet még ennél is rosszabb? A kiszámíthatatlanságnál, a sivárságnál, a feszültségnél. Hidegrázósan szól most is a tegnapi szám amit ahhoz az ominózus bejegyzéshez küldtem Alexának. Egyszerűen fantasztikus ez a zene. Tiszta libabőr! Holnap viszont már egy újabb hét, újabb kihívások és feladatok. Ki tudja mit hoz még napról napra az élet, de jobb lenne már egy kicsit ha könnyebb lenne, vagy legalább lenne valaki akivel könnyebb elviselni. De magamra hagyott minden és mindenki. Mai napig nem tudom miért... Ennyire rossz vagy fájdalmas lenne az őszinteség vagy a különlegesség? Mikor tudom, hogy képes lennék megfelelni. Meg tudnám adni. Ebben a pandémiás időben amennyi időm felszabadult, jó lenne ha meg tudnám mutatni videókban az érzéseim. Ha tudnék foglalkozni ezzel, hogy különböző helyszíneken, testközelből mutathatnám meg azt amit belül érzek. Nagy vágyam ez, hogy egyszer ebből videókat csináljak. Csak kellene egy csapat és a megfelelő alanyok is hozzá. Akikkel pontosan át tudnám adni. Most igazán lenne rá idő. De hát ez sem jön össze. Marad a PS4 és a Tomb Raider. Az ottani feladatok legalább nem fognak ki rajtam. Talán ennyit még tudok. Mindennap bizakodóan indulok neki. Hogy talán majd most. Talán majd ma jobb lesz. Talán majd ma beszélget velem, vagy közel enged magához. Talán majd ma megfoghatom a kezét. A lelkét... Bárcsak tudnám, hogy eljön-e az idő vagy sem... Stay Tuned...

2021.02.27....

 

Menual · Sedative

Hétvége! Napos, de már annyira nem meled február végi hétvége. Kicsit kimozdultam és elmentem kicsit bevásárolni. Olyan tömeg volt mindenhol mint állat. Nem értem az embereket így hónap végén mi van? Elindult a kert szezon is úgy látom mert tízesével vitték a 60L-es virágföldeket. Hihetetlen. Közben megint nyakunkon a teljes zárlat híre. Keményen vagyunk a harmadik hullám elején. Szinte ugyanaz mint egy évvel korábban. Eszméletlen. Hétfőn már március van, remélem, hogy elindul a kereslet is, hogy megint digitális oktatás veszi kezdetét. Na de erről ennyit. Nézzük inkább mi az amit most megosztottam veletek. Menual legfrissebb száma. Eléggé hidegrázós. Fantasztikus érzelemvilág mint mindig. És ezt a számot most neki küldöm! Alexa ezt most neked küldöm mert azóta hiányzol amióta ismerlek! Azóta hiányzik az érzés! Egy ideje már rólad szólnak a gondolatok, a blogban ami olyan rég született... Úgy gondolom ez a szám van olyan mély érzésű mint te. És talán megérted mi az, amit mondani akar. Mi az amivel simogatja a szívedet. Egy különleges kapcsolatra vágytál, vágsz amióta elsőként "beszéltél" nekem róla. Nem hétköznapi stílusra, olyanra ami nem olyan mint a nagy tömegek. Hát ez a világ eléggé nem hétköznapi, különleges és érzelmes. Tudom, hogy arra vágytál mindig is, hogy olyan kapcsolatban élj amiben számíthattok egymásra. Nem vágysz nagy dolgokra csak őszinteségre, megértésre, elfogadásra, figyelemre. Tudom mennyire fontos neked, hogy figyelmes és megértő legyen. Én úgy ismertelek meg aki képes kompromisszumokra is azért, ha valakiben látja a "csodát". Mert aki őszintén tud szeretni, abban ott a csoda. Aki tud és akar is a másik feled lenni. Nem akar megváltoztatni, csak segít ha bizonytalan vagy. Irányít amikor nem tudod merre van a következő lépés. De hagy teret neked is kibontakozni. Mert azért fogja a kezed... Melletted van... És tudod, hogy én ugyanerre vágyom? Mert nekem az a nő, aki mellettem tud őszintén nő lenni! Akinek meg tudom ezeket adni. Akiért van értelme... És aki ennyire különlegesen gyönyörű! :$$ Elég mélyről jövő lett most ez a bejegyzés, de a zene kihozta belőlem az érzéseket. Felszínre segítette. És titokban azt is tudom, hogy a kék szeműek jönnek be neked... :$$ Azt hiszem ez egy eléggé őszinte vallomás lett most. Remélem így most más is láthatja, hogy van még a világon őszinteség és őszinte érzés, amiért megéri küzdeni. Mert ha valaki őszintén megfogja a kezed, akkor érezheted, hogy a lelked is mennyire szorítja...

Mára ennyi... Stay Tuned...

Menual - Sedative

2021.01.26....

 Extra nyugis és napsütéses napom volt ma és valahogy nagyon jól esett az, hogy végre nyitott ablaknál dolgozhatom és az a fantasztikus csönd jött be kintről. Nagyon megnyugtatott. Ilyen azért régen volt, hogy februárban 20 fok legyen és napsütés és kabát nélkül lehessen sétálni kint. Azért haladtam a munkával is, senki nem feszített és kicsit tudtam pihenni is. Meg kell tanulnom végre élvezni a szabadidőt és nem azzal foglalkozni, hogy miért nem hív senki, vagy miért nem rendelnek. Hát ilyen a cégvezetők élete. Mindig aggódhatnak, hogy mennyire megy a szekér. Tulajdonképpen jó februárom volt, így nem lenne okom panaszra, de mégis kicsit aggódom a folytatás miatt. Itt vagyunk a kemény harmadik hullám elején, és ki tudja mi jön majd most. De véleményem szerint messze nincs még vége. Aztán Ő meg annyira hiányzik. Szívesen sétáltam volna ma vele a napsütésben kézen fogva. De még azt sem tudom mi van vele... Remélem semmi komoly. Egyszerűen nem tudom hova tenni az egészet. És ez nagyon rossz. Fáj is. Szeretnék változtatni rajta mert nem értem miért büntet ennyire ezzel engem a sors. Újra hétvége, ha lesz még jó idő lehet kimegyek Szentendrére a korzóra. Kicsit muszáj lesz feltöltődni... Stay Tuned...

2021.02.25....

 Bocsánat, hogy nem írtam az elmúlt két napban, de nagyon el voltam havazva a munkával. Nincsenek lelkileg annyira jó napjaim mostanában. Jó volt a múlt hétvége, de azóta feszülök itthon. Rettenetesen hiányzik! Nagyon szeretném, hogy annyi idő után újra itt legyen mellettem. Az a különleges lány akiről álmodom. Akit szeretek... Nem tudom, hogy mi lehet vele, nagyon bánt, hogy nem tudok beszélni vele. Nem tudom, hogy mit tettem, hogy ennyire semmi kommunikáció. Pedig mellettem boldog lehetne. Nem tudom miért kapom ezt tőle, a sorstól és úgy mindenkitől... Nem érzem magam annyira rossznak. Biztos van rá valami magyarázat, bárcsak valaki megmondaná. A héten extrém sokat mentem is a városban. Már több mint 520km-en vagyok túl itt a városban. Hihetetlen távok vannak itt városon belül is. Csak úgy mennek a kilométerek. Az idő is rohadtul szalad. Rengeteg idő megy el egy nap az utazással is. Ez egy eléggé halál február most, alig történik valami. Évekig fogjuk inni a levét ennek a válságnak úgy érzem. Az egekben a benzin, az élelmiszer és egyenlőre semmi jele, hogy csökkenne bárminek is az ára. Fantasztikus pedig itt a harmadik hullám. Azt hittem, hogy végre beindulnak a céges eladások, ehhez képest nem igazán ment most februárban. Jó rengeteget dolgoztam, volt azért mozgás, de nem annyi amennyi kellett volna. Jobb lenne az ilyen holt időszakokat vele tölteni. Hozzá bújni és átölelni. Már ennyi elég lenne a boldogságomhoz. De tényleg. Csak valami történne... Valami lenne már...

2021.02.22.... Lakeside...

 

Igazi panorámaképekkel kezdem a mai bejegyzést, ugyanis a hétfői napom, nyugiban a vízparton töltöttem. Gyönyörű tavaszi idő volt, és a nyugalom szigetet fogadott lent a Balaton parton. Alig volt ember, így nyugodtan tudtad élvezni a csendet, a víz hangját, a sirályok és kacsák hangját. Szóval tökéletes feltöltődés a hétköznapok előtt. Holnap már egyből a mély vízbe esek, így ez most eléggé kellett. Fantasztikus képek is születtek, amiket instán és insta storyban láthattok. Jól sikerült ez a hétvége és ez a kis kikapcsolódás, remélem lesz alkalmam többször is megismételni. Szeretem a nyári nyüzsgő Balatont is, de télen és tavasszal is gyönyörű a csöndes táj. Igazi lelki élvezet. Nagyon jó feszültséglevezetés is. Amire most szükségem volt. Bár hozzáteszem, hogy sokkal jobb lett volna, ha itt lett volna velem és sétáltunk volna kézen fogva a parton, a mólón, leültünk volna egy padra, vagy a partra és átölelve nézhettük volna a vizet, vagy az ölemből a csodát ami éppen megszületik... Stay Tuned... 💗

2021.02.21....

MOON · Agony

Újra este van, vasárnap este. Kicsit nyugodtabb ez az este mint a többi mostanában. A zene most is szól és egy különleges számot osztok meg most is veletek, mély érzelemvilággal. Ez is egy újdonság a lejátszási listámon. Nem is tudom megfogalmazni, hogy milyen hangulatban vagyok most. Kicsit olyan feszült is meg nem is, érdektelen, beletörődő... Talán ez jellemez a legjobban. Hihetetlen dolgokat láttam megint a neten ami elszomorít. De nem is várok mást ettől a társadalomtól. Ahol ennyire kiszolgáltatott mindenki. Csak továbbra is azt mondom ezek után, hogy még nehezebbek az emberi kapcsolatok. Egyszerűen nem tudhatod, hogy mire számíts. Most van az a világ, hogy tényleg nem tudhatod, hogy mire számíts. Számomra ez nagyon nehéz, főleg úgy, hogy azért érzelmileg labilis tudok lenni. De félek is. Nem szégyen ezt kijelenteni úgy érzem, mert a mai világban van is ok rá. Szörnyű. De majd csak valami lesz, valami biztos. Igaz megmondani nem tudjuk, hogy mi, de valami biztosan. Szeretnék már én is egy kis biztonságot, mert azon küzdök nap mint nap, hogy ezt megteremtsem, jelenleg magamnak, de annyira jó lenne ha már Ő is mellettem lenne és neki is megadhatnám. Úgy látszik ez nagyon nagy kérés vagy vágy manapság, így nem akar összejönni sehogy sem, hiába vagyok kitartó. Bíztam benne, hogy ez az év nagyon jó lesz. Eddig nem úgy néz ki... Ilyenkor el is megy a kedvem amikor belegondolok. Félek a jövőtől ki kell mondanom. Szerintem más is van ezzel így... Annyira előre nem látható sötétség, hogy félhetünk tőle okkal szerintem. Könnyebb lenne sokkal, ha az ember mellett ott lenne az, akit szeret, aki valóban mellette van, akinek az érzései is valódiak. Nem tehetek róla, de így érzek ahogy leírom. Sokan mondták már, hogy állandóan szomorú dolgokról írok... Hát igen mert a valóság ennyire szomorú, és nem tehetek róla ha így érzek. Jelenleg csak azt látom, hogy nagyon szeretnem Őt, de hiába! Itt megrekedtem és ennyi. Falakba ütközök és nincs előre tovább. Ezt a legnehezebb lenyelni. Nem tudod ledönteni a falat. Pedig most nem a hétköznapi helyzetekben vagyok, kiszakadtam kicsit a megszokott környezetből is, mégis ilyen gondolatok üldöznek, köröznek a fejemben. Nem hiába lehet azt hallani, hogy az ember legnagyobb ellensége a saját gondolatai. Ez tud a legnagyobb pusztítást okozni. És én ezt már látom. Nem hülyeség. Fokozta a negatív hangulatot, hogy a napsütés helyett is csak egy szürke borongós idő volt. Így elmaradt minden pozitív dolog megint. Nagyon hiányzik nekem az ölelése, a mosolya, a csókja, mindene. Csak egyszer adnál valami jelet... Csak egyszer egy jelet... Stay Tuned...

2021.02.20....

Three Drives · Three Drives On A Vinyl - Greece 2000 (Sebastian Davidson & Melosense Extended Remix)

Folytatjuk a tegnapi gondolatmenetet és a House világába csapunk bele újra, ugyanis ígértem egy komoly modern remixet mára a Greece 2000-ből. Na ez az egyik kedvencem ami most igazán ütni fog! Mindenképp hallgassátok meg. Természetesen játszom én is már a lejátszási listám része ez is mert ez a feeling örök. Jó visszaemlékezni ezekre az időkre. Pedig az eredeti már 24 éves! Azért itt a blogban is megfordult pár igazán komoly remix és Dj set az elmúlt évtizedben, szóval átélhettétek velem a 2010 előtti igazi bulik hangulatait. Hát igen 2008-2009-ben elég sokat tomboltam Kecskeméten. Állandó vendég voltam. Ezek voltak a legszebb idők a fiatal koromból talán. A bejegyzés végére tartogatok még egy remixet. Akik a magas BPM számot szeretik akkor azok biztosan tombolni fognak rá. Régi Studio-s vagy Dokk-os időkre emlékeztet. Azoknak a helyeknek is már mióta vége. 2014-se ma volt. A "királyság" összeomlása. Több mint 10 millió vendég, több mint 1000 buli és éjszaka. Ha összeadnánk, évekig pöröghetne a lemezjátszó egyfolytában. Szép idők voltak ezek a magyar éjszakai életben. Mára semmi nem maradt csak az emlékek. Most meg aztán a vírus miatt meg amúgy is minden meghalt. Nem is hiszem, hogy újra lesz ebből olyan mint előtte... Gyárthatnék összeesküvéseket, de ezt inkább hanyagolnám most. Ez az oldal nem erről szól. Itt a zenéé a főszerep és az érzéseké. Meg persze az én világomról szól. Biztos vannak akik régóta követnek, így tudhatják milyen korszakok voltak ebben az időben amikor én voltam fiatal. Aztán csak reménykedni tudok, hogy ez egy jó kis időutazás volt mindenki számára aki olvasta. Kellően érdekes és különleges. Mert persze robogunk tovább. Már a 2021-es évet tapossuk és remélem nem lesz megállás. Mert nincs más hátra, mint előre! Stay Tuned...

trndmsk · Three One Drives - Greece 2000 (German Brigante Edit) [trndmsk]

2021.02.19....

 Újra hétvége és végre egy kis kikapcsolódás vár most rám pár napig távol a város zajától. Rám fért már tényleg. Remélem jól fogom magam érezni. Ma nem voltam annyira jól egyébként. Fáj megint a hasam, belső feszültség volt rajtam. Ezen szokott segíteni a környezetváltozás, ezért is remélem, hogy most ez jót fog tenni. Zavar nagyon, hogy ennyi bajom van... :( Nem tudom mi vezetett idáig... De remélem lesz jobb szakasza az életemnek. Nehéz úgy, hogy nincs jövőképed. Vagyis lenne, csak nem tudod megvalósítani. Hiába akarod nagyon nagyon, mégsem megy. Kilátástalannak érzed. Szélmalomharcnak. Sokszor érzek így. Valamelyik este amikor böngésztem a facebookon, ráakadtam Dj Mika Classic House mixére. Szenzációs zenék voltak benne a 2000-es évek első feléből. Az én disco korszakom nagy zenéi, amikor még voltak és lehetett nagyokat bulizni House zenére. Természetesen 100% Vinyl azaz a 12". Az igazi DJ természetesen az, aki 12"-en is tud keverni. Az az igazi tudás és szerintem a legjobb volt. Persze baromi jó a mostani modern Pioneer Dj cuccok is, a modern keverő, a multi formátumú digitális lejátszó meg minden, de a Bakelit az bakelit volt. Az én karrierem talán a Greece 2000-re nyúlik vissza. Az ezredforduló legnagyobb himnusza amit több 100 feldolgozás kísért utána. Emlékszem még kis csávóként Siófokon a Flörtben Sterbinszky tolta szinte minden bulin ahol ő lépett fel. Sose felejtem el. Mai napig a legnagyobb alap House amit valaha hallottam. Persze a modern remixek közül is van néhány egészen elképesztő de akkor is az Original Mix a király. Így a mai bejegyzéshez ezt fogom megosztani. Kis nosztalgia nektek és nekem is. Biztosan sokan voltak akik ugyanígy emlékeznek erre mint én. Természetesen egy 2021-es remixet is meg fogok nektek mutatni amit mostanában kezdtem el játszani. Lássátok mennyit változott a kor több mint 20 év alatt. Fantasztikus, de a House és az Electroo örök ugyanúgy mint azok a különleges stílusok amiket képviselek. Nagyon jó kikapcsolódás a múltban járkálni és emlékeket felidézni, csak sokszor igen fájdalmas. Mert emlékszem az első csókra, a lézerfényekre, a Bacardi prómóciós estére, és arra az érzésre amikor erre táncolhattál. Akár a pultban, akár vendégként a tánctéren voltam. Szép kis utat jártam be ebben is amíg meg nem halt ez a fajta éjszakai élet. Már csak külföldön látok ilyesfajta bulikat ahol minőségi szórakoztatást kapsz. Mert a fesztivál is baromi jó, de nem ugyanaz. Teljesen más feeling. Amikor rezidens vagy egy helyen és minden este kígyózó sorok állnak órákat a bejárat előtt, hogy bejussanak, akkor tudod, hogy mire számítsz. Tudod, hogy itt van a törzs közönség is és van valami személyes kapocs a közönséggel. Ez volt a fantasztikus benne. Emlékszem Szeghalmon voltak ilyen nagyon komoly bulik a Stone-ban. Azok igaz már a 2008/2009-es években, amikor az electroo fénykorát élte. Ott értem oda én is ahová szerettem volna úgy érzem. De jó volt akkor, hogy Kecskeméten, Hartán, Kunszentmiklóson is részt vehettem komoly éjszakákon, amiket soha nem felejtek el. Azóta ezek a helyek már csak legendák, de nálam örök emlékek. 

Stay Tuned...

Sarah Sazzels · Three Drives On A Vinyl - Greece 2000 (Original Mix)

2021.02.18....

 Napsütéses napra virradtunk ma ami engem is kicsit jobb kedvre derített. Végül is jó napom lett, hála istennek nem feszültem ma meg és végre foglalkozhattam a saját dolgaimmal is. Amik háttérbe szorultak mostanában. Végre például lemostam a kocsit. Gyönyörű tiszta lett. Mindjárt más a helyzet. :) Most már csak egy belső takarítás kell neki. Erre is sor fog kerülni most hétvégén mert pihenni fogok végre és kikapcsolni. Rám fér, nagyon sokat dolgozok, de végre van is eredménye. Felfelé ível idén is a pályám. Végre elismert név vagyok a szakmában, de 14év után rám is fér ez már. 14éve ismertem meg Őt is! A lányt akibe bele vagyok esve azóta is. Akit mindennél jobban szeretnék újra magam mellett érezni. Gondoskodni róla, szeretni, babusgatni és becsülni. Szeretném a közös kalandokat, a szenvedélyt, a forróságot, az érzelmet és a nevetést is. Végre egy kicsit más színben szeretném látni az életet. Kicsit boldogabban. Kicsit egészen. Amilyen kerek volt régen is. Pont ma került szóba az az időszak amikor megreccsent az életem. Nem volt egyszerű. Sokan tudják milyen ez mert talán már átéltek ilyet. Nehéz feldolgozni. Mindenki azt hiszi rólam, hogy full negatív vagyok pedig sok dologhoz optimistán állok hozzá. Viszont a realista az sajnos negatív. Akármennyire is akarjuk szépíteni a valóság negatív. De hát ez van. És egyenlőre semmi jele annak, hogy valaha jobb lesz ez a világ, mert csak pusztítjuk! Rohanunk a végzetünkbe és mégsem látjuk. De majd egyszer bekövetkezik. Csak akkor már késő lesz. Ezért szeretnék én is minden örömöt kihasználni addig ameddig lehet. Szeretnék boldog lenni. Szenvedni majd még fogunk eleget, addig használjuk ki ameddig van rá lehetőség. Csak sajnos sokan nem így gondolják. Lehet jobb lenne ha én sem lennék erre nyitott és nem látnám ezeket a dolgokat így ahogy. Sokkal egyszerűbb lenne az élet és nem lenne ennyi szorongás. Mert sokan vannak akik csak úgy bele élnek az egészbe és lesz ami lesz alapon vannak. De jó lenne egyszer az, ha én is ilyen egyszerűen tudnám venni. Sokkal könnyebb lenne. Mert úgy se értékeli bennem senki a különlegességet. És ez fáj a legjobban. De ez van... Stay Tuned...

2021.02.17....

 Sajnos tegnap nem tudtam bejegyzést írni, de ma itt vagyok újra, hiszen ma nem igazán volt dolgom, úgy ment el az egész nap, hogy nem csináltam semmi érdekeset, miután megoldottam ez egy hete húzódó hibajegyem. Nem volt egyszerű, de végül megoldódott. Így estére újra előkerült a My Love című szám is, amit ugye a blog fejlécében láthattok már egész régóta. Ez egy különleges érzelemvilágú szám, ami felvonultat mindent a témában. És most újra meghallgattam, közben írok, érzésekről, emlékekről. Kicsit megint elegem lett ma abból, hogy egész nap fázom, fáradt vagyok és megint fáj a fejem is. Unom már ezt a hideget. Utálok fázni, sokkal rosszabb attól amikor nyáron melegem van. Mert ha meleged van, még mindig valahogy szabadabb vagy, de ha fázol, nem tudsz mit tenni. Akkor a hideg a csontodig hatol. És már nagyon unom ezt. Így nyűgös is vagyok már tőle. Teljes nyugalommal mentem ma el vásárolni délután, rég éreztem ilyet, hogy nem kell rohanni mert rá érek és nem vagyok feszült. Gyakrabban kellene ezt éreznem. Nem szabadna hagyni, hogy ennyire feszítsenek. Amíg az ember ennyire kiszolgáltatott addig sajnos tűrnöm kell. Már 5 éve vagyok ebben a feszítésben és már láttam a fényt az alagút végén, remélem idén már ki is lépek a fényre. Nagyon jó lenne. A lelki ékszerdobozról meg egyszerűen semmi hírem. Fogalmam sincs merre lehet, mi lehet vele. Nagyon hiányzik. A legkülönlegesebb személy akivel valaha találkoztam. Nem éreztem még ilyet soha senki felé mint nála. Annyira leírhatatlan. Egyszerűen maga a "dög"! :) Imádom a mély érzéseit és a mély gondolatatit, mert magam is ilyen vagyok. Csak nagyon hiányzik! Jó lenne ha beszélhetnék legalább vele. Bárcsak itt lenne. Vagy legalább közelebb. Mindig gondolok rá, minden nap. Nehéz nélküle, az érzések nélkül. Nehéz valamit elfojtani amit inkább felerősíteni akarsz. Nehéz elfogadni valamit amikor inkább elérni akarod. De bizakodó vagyok. Talán egyszer újra rám talál. Rá jön belül, hogy én lennék az aki megbecsülné és boldoggá tenné. Én lennék az aki elfogadná és őszintén szeretné! Stay Tuned...

2021.02.15....

 Új hét kezdődött és új bejegyzés is jön ma is. A tegnapi eléggé negatív hangulatom után, ma kicsit jobb volt, de ez a tétlen várakozás megőrjít. Egyszerűen ez, hogy semmi nem történik őrjítő. Csak várok, hogy jöjjön az áru is és semmi nem történik. Ez a legrosszabb ez a tétlenség. Egyszerűen nem értem mi van most. Szinte olyan mintha megállt volna az idő, pedig közben rohadtul megy. Rohan és nem engedhetek meg magamnak ilyen üres időpazarlást, de nem tudok mit tenni. Úgyhogy így ma sem volt valami fényes napom. Délután elkezdtem alaplapot is javítani, de valahogy itt megint utolért a szerencsém... Sikerült egyet megcsinálni, majd rögtön utána vége is lett. Úgyhogy kemény. "ebül szerzett jószág, ebül is vész el" de hihetetlen. Unom már ezeket amúgy. Aztán sokszor gondoltam rá is. Nem tudom merre lehet vagy mi lehet vele. Nagyon hiányzik de tényleg. Minden nap írok róla mert mindig eszemben van amikor zenélek és ihletet gyűjtök valami új remixhez vagy feldolgozáshoz. De persze vele kelek és fekszem is mert olyan szívesen leptem volna meg egy vörös rózsa csokorral. Mert belülről úgy érzem megérdemelné. Szeretem. Csak ne lenne ennyire kilátástalan a helyzet. Ma sem voltam sehol, ki sem mentem a lakásból. Itt vagyok bent és várom a csodát. De nem is volt miért ki menni. Rá se vitt semmi, hogy bármit is tegyek. Utálom ezt a hideget már, állandóan fázok. Most is lefagy a kezem és tök szar úgy gépelni. Elegem van már ebből. De rohadtul. Nagyon nehezen viselem már ezeket a dolgokat. De tényleg. Tudom biztos, hogy velem is van baj, nem mondom, hogy nem, de akkor is már egyre nehezebben tolerálom a negatív dolgokat. Ma nem osztok meg zenét, de ami késik nem múlik. Holnap is jövök. Stay Tuned...

2021.02.14.... Valentin Nap...

 

Phelian · Homeward

Nem éppen Valentin napi hangulatú zenével kezdem ezt a bejegyzést, de annál mélyebb érzésekkel. Nekem ez a mai nap az elmúlt évek egyik legrosszabb napja. Ennyire sosem volt ez ilyen mint idén. Ma szinte teljesen néma voltam. Senki nem szólt és én sem tudtam senkihez szólni egész nap. Ez egy szörnyű érzés egyébként. Egész nap nem tudtál egy szót sem szólni mert nincs kihez. Nincs kinek. Így nekem ez a mai nap nem volt könnyű. Kedvem sem nagyon volt ma, talán most este még megnézek egy filmet. Borzalmasan idegesít ez az állapot belül és borzalmasan hiányzik Ő is! Meghalok annyira rossz, hogy nincs itt. Nem értem mi van velem... Volt egy időszak amikor úrrá tudtam lenni rajta, de most nem megy. Egyszerűen feszült vagyok és szétszórt miatta. Magamra sem ismerek. Teljesen kifordultam magamból. Szörnyű ez, de tényleg. És annyi boldog párt láttam ma egyébként akik boldogan ünnepelték, hogy egymásra találtak. Nem is tudom, hogy egyáltalán felveszem-e még ezt, vagy már teljesen lepereg rólam. Csak a zene tart életben és nagyon rossz abban a tudatban létezni, hogy mennyi mindent tudnék adni, mennyi mindent tudnánk elérni, mennyire tudnék szeretni és elveszik ez az egész mert nincs akinek kimutassam. Nincs akinek bizonyíthatnám, hogy milyen is vagyok valójában. Nincs akinek meg tudnám mutatni és el tudnám varázsolni, hogy aztán később pozitív visszajelzésben vissza is kapjam. Sok bennem emiatt a düh! Elfojtom magamban. Elfojtom, hogy ne faljon fel! Az élet igazságtalansága ne legyen úrrá rajtam. Csak reménykedem, hogy majd jobb lesz. Mindig így nézek ki az ablakból, hogy holnap talán jobb lesz. De sosem lett eddig, de engedni kell, hogy a remény halljon meg utoljára. Valamivel el kell nyomni a valóságot, mert különben belebolondulsz! A zene tart életben sok helyzetben. Mert egyszerűen szeretlek! Mindig ez jut eszembe, ha a dallamokat hallom. Mindig előttem vannak azok a gyönyörű barna szemek, mindig előttem van az a gyönyörű száj és a csókod íze! A legnehezebb, hogy már csak a múltban van és nem látom az esélyt... Nem érzem a fényt. Az idő meg csak rohan, az óra csak pörög. De vajon változik valami? Ez itt a nagy kérdés. Erre keresem évek óta a választ. Engeded, hogy szeresselek?? Majd kiderül... Stay Tuned...

2021.02.13....

 Pár napja nem volt új bejegyzés, de most itt van. Sajnos nem fért bele a rengeteg munkám miatt. Új zenéket is hozok és egy kis állapotjelentés a hétvégémről. Első körben baromi hideg van. Ma konkréten összefagytam kint a -5 fokban. Remélem azért nem fáztam meg. Gyönyörű napsütés volt ami kicsit jót tett a hangulatnak, de baromi fagyasztó hideg volt mégis. Ilyenkor a legjobb otthon jól összebújni, már ha van kivel. Nagyon hiányzik! De tényleg. Ebben az évben vagyok nagyon a holtponton és már nagyon hiányzik. Innen mellőlem. Nincs aki itthon várjon ha hazajövök, de nincs aki hozzám szólna esténként. Nehéz így lelkileg talpon maradni. És úgy látom, hogy egyre jobban most valahogy lök el magától. :( nagyon szomorú vagyok emiatt belül. Mikor olyan jó érzés volt pár pillanat, aztán rögtön romba is dől. Nehéz így a mindennapok küzdelmeit túl élni. Most is zenélek természetesen miközben ezt a bejegyzést írom és arra gondolok, hogy vajon merre lehet, mit csinálhat? Hogy van? Minden rendben vele? Sokat gondolok ezekre a kérdésekre, de válaszokat nem kapok. Nagyon rossz ilyen bizonytalanságban élni, nem elég a hétköznapok bizonytalan élete, még ez is. Pedig annyira örömmel gondoskodnék róla. Mert tudnám önzetlenül szeretni! Tudnám hátsó szándék nélkül ölelni. Szerintem ezek nagyon fontos dolgok a mai világban, de ahogy érzem nem mindenki gondolja ezt így. Nekem különösen nehéz, mert sok olyan probléma is nyomja a vállam ami miatt csak magamat okolhatom, és emiatt mérges is vagyok magamra. A legrosszabb mikor az ember saját magával nincs kibékülve. A legnehezebb magadban rendet tenni. Ott belül. Pedig sokkal könnyebb lenne ha tudnék magamon változtatni. De ez már csak ilyen. Valahogy el kellene viselni, hogy nem én vagyok az akivel számol. Csak annyira nehéz amikor ennyire ki vagy éhezve a lelki dolgokra és amikor ennyire tudsz azonosulni az érzelem világgal amit gondolsz, hogy adni tudna. Sokat gondolok ezekre a dolgokra. Sokat álmodom a megoldásról, a pillanatokról. Arról, hogy egyszer megvalósul. Nagyon nagyon kevés a különlegesség manapság és számomra ezért annyira nehéz nyitni. Tudom, hogy egyszerűbb lenne, de sose választottam az egyszerűbb utat. Lehet, hogy a sors most ezzel büntet, de üzenem, hogy már elég lenne, mert nagyon fáj már. Ma egyébként írtam neki egy őszinte üzenetet. Mindig őszinte szoktam lenni mert nem tudom az érzéseim visszafogni. De úgy érzem az aki ennyire fontos nekem, az megérdemel ennyit. A zene amit megosztok egy Deep hangulatú elektronikus Garage stílus. Kicsit szomorú, de annál őszintébb szerzemény. Egy újdonságról van szó a lejátszási listámban, amit a mai nappal kezdtem el játszani. Hallgassátok meg ti is... Holnap Valentin Nap, bár nekem idén sem jelent semmit, azért jövök majd új bejegyzéssel. Stay Tuned...

skaski · No Chance Of Return

2021.02.10....

 Újra itt vagyok. Tegnapi napot is ki kellett hagynom, nem vagyok túl jól mostanában és nagyon sokat idegeskedem, dolgozok. Egyszerűen semmi nem jön most össze. Szörnyű napjaim vannak, nagyon kivagyok. Jó lenne pár kedves szó. Nagyon rossz azt is elfogadni, hogy akire időt szánnék az nem értékeli. Nem vesz észre. És ez a legrosszabb lelki gombóc amit a legnehezebb lenyelni. Tényleg nem vagyok jól mostanában. Ma is egész nap úton voltam, ítélet idő volt, én ennyi esőt nem láttam mostanában. Szörnyű szar volt. Hideg is volt és ilyenkor este vagy délután jó lenne nagyon ha hozzám bújna valaki. Érezném, hogy van mellettem is valaki. Valakit legalább érdeklek. De még ez sincs, csak a jég hideg valóság. A küzdés. És ebből már nagyon kezd elegem lenni. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Nem tudok kikapcsolni, nem tudok ellazulni mostanában akkora nyomás van rajtam. Végre ma megjött a kis Dell hangfalam is a monitorhoz ami ugyanolyan mint a másik, csak végre ehhez van tartókonzol is. Így fel tudtam végre ezt is rakni és végre van zene füles nélkül is. Szeretem ha munka közben szól valami. Úgyhogy így végre legalább ez megoldódott. Nem találom most megint a fonalat úgy érzem. Nehéz is így mit írni. Kéne már nagyon valami pozitív ami feltölteni. De semmi kilátás. Mára ennyi. Stay Tuned...

2021.02.08....

 Bocsánat, hogy nem tudtam tegnap írni, de tegnap este összeomlottam egy kicsit és nem volt már erőm. Nem is éreztem magam jól testileg sem, nem csak lelkileg. Éjfélkor még a kádban feküdtem és utána is annyira rossz volt, hogy be kellett vennem egy gyógyszert, mert azt éreztem, hogy szétrobban a fejem. Nagy nehezen el aludtam, aztán ma esős hideg napra ébredtem amitől aztán pláne nem lett jobb kedvem. Csak az fáj, hogy senki ilyenkor nincs mellettem. Nem kérdezi meg, hogy mi van velem, vagy hogy vagyok. Egyszerűen magamnak egyedül kell megoldanom mindent. És ez egyre nehezebb. Sokat meséltem már erről itt a blogban. Most ez az időszakom van, ilyen hangulatú az oldal. De nem volt ez mindig így. Voltak erősen felfelé ívelő korszakok is amikbe most erőteljesen vágyok vissza. Megragadtam a múlt fogságában azért, mert a jelenlegi dolgok számomra kifordult és elutasító dolgok lettek. Mert kifordult magából az emberi norma úgy érzem. Ezért ragaszkodom részben az olyanok után, akik még hagyományos szemlélettel élnek. És ez egyre kevesebb. Mert szokták ugye mondani, "hogy amelyik busz nem vesz fel, ne rohanjunk utána". De ha nincs más választásod? Akkor mit tegyél ha nem tudsz nélküle élni mert nem találod meg másban azt a különlegességet mind testileg, lelkileg? Azt a vonzalmat mind testileg és lelkileg. Mit tudsz tenni? Addig nem tudsz lépni amíg nem kapod ezt meg vagy tőle vagy mástól. De úgy látom ilyen történetek egyre jobban már csak a filmekben vannak. Nem szoktam a kádban ülni, mindig tusolok általában, de most, hogy át voltam fagyva, jól esett és közben arra gondoltam, hogy mennyire jól esne ha be bújna mellém a vízbe és át tudnám ölelni. Vannak néha ilyen gondolataim. Ilyen egyszerű dolgok amikre nagyon vágyom, de nem tudnám akárkivel elképzelni. Nehéz erről beszélni mert ezek sokszor nagyon személyes dolgok. És így nem tartozik a nyilvánosságra, de gondolom most már tudjátok miről beszélek. Arról a varázslatról ami megszületik. Arról a kis pillanatról ami átbillent abba az állapotba amit létrehoz. Nagyon csekély idő, de fantasztikus. Úgyhogy én ilyen mély érzésű vagyok. De nem is lehet máshogy értéket őrizni vagy teremteni szerintem. Csak emiatt nekem nagyon nehéz. És sokszor magamat okolom néhány rossz döntés miatt amiről azt érzem, hogy rossz döntés volt. Bárcsak segítene valaki... Stay Tuned...

2021.02.06....

 Ugyanúgy kezdem el írni ezt a bejegyzést, mint mostanában minden este. Bekapcsolom a gépet, felteszem a fejhallgatót, indítom a zenét és közben annyira fáj a hasam, hogy kiráz a hideg. Pedig más bajom nincs. Hála istennek nem vagyok lázas, meg semmi. Ma mondjuk komoly fejfájás is társult hozzá. Úgyhogy nincs ez másképp most sem. Felőröl a helyzet. Úgy érzem megállt az élet. Évek óta nem történik semmi, csak megy az idő, ugyanaz a mókuskerék, de egy helyben állok. Pedig próbálom megváltoztatni, próbálok közeledni arrafelé ahova húz a szívem, de mégsem jutok előrébb a célom felé. És ez most a jelenlegi helyzetben nagyon rosszul érint. Amikor minden nap pillanatképek villannak be előttem. Amikor látom magam előtt a mosolyát. Ahogy rám nézett. Kísért a szépsége és a pillanat maga valahogy minden nap. Lelkileg nagyon megvisel, de megpróbálok úrrá lenni azon ha azt kapom, hogy: NEM! Mert úgy érzem egyáltalán nem enged közel magához. És ez nagyon fáj. Nem tudok leküzdeni egy falat, egy gátat. Nincs esélyem lerombolni úgy érzem. Pedig nagyon akarom. De úgy látszik ez most nem fog sikerülni és fogytán az erőm. Mert már belülről is támadnak és fájdalmat okoznak. Remélem valahogy átlendülök ezen és fogalmam sincs mi történt, hogy ez most ennyire nehéz lett számomra. Mert csak a szeretetre és a kedvességre vágyom. De mindig azt mondom magamnak, hogy tarts ki! Lehet, hogy érnek még meglepetések. De úgy látszik a sorsnak nincs szíve. Az nem kegyelmez, nem érti meg és nem érdekli kinek mennyire fáj. Egy szürke hétvége kezdete volt a mai. Elkezdtem más dolgokkal foglalkozni mint amivel általában telnek a napjaim. Azt gondoltam, hogy akkor majd talán kicsit jobb lesz, de nagyon nehéz volt elkezdeni mert úgy éreztem, hogy egyáltalán nem érdekel ez és úgy nem lehet semmibe belekezdeni, hogy ezt érzed. De aztán alakult valahogy. Csak nehezen kapok már motivációt, mert életem során nagyon sok falba ütköztem és már egyszerűen nincs kedvem mindig újabb és újabbakat leküzdeni. Értelmetlennek érzem mert tudom, hogy nem vár rám semmi és senki mögötte. Egész más lenne a helyzet, ha lenne értelme, ha tudnám, hogy miden akadály után lenne valami amit elérnék. Ha lenne értelme. Ha lenne dicsőség. Így átmenetileg olyan érzés, hogy nem marad más hátra csak a céltalan élet. Csak megy az idő, de rohadtul nem történik semmi változás. Mindig nagy lendülettel indul az évem, de aztán valahogy úgy alakul, hogy elvész a lendület mert rájössz, hogy ez csak egy kamu volt, hogy azt hidd motivált vagy. De valójában nincs tartalom mögötte. Nehéz ilyen lelki problémákkal küzdeni. De megpróbálom nem feladni. Megpróbálom, hogy ne érezzem azt majd, hogy már késő. De jó lenne ha már jönne a nyár, vagy lehetne utazni. Ha meleg lenne és nem csak a szobánk ablakát tárnánk ki, hanem a szívünkét is. :) Nagyon fel kellene már töltődni. Kitartás!! Stay Tuned...

2021.02.05....

 Mély gondolatokat fogalmaztam meg magamban a mai este, annak ellenére, hogy elrontották mára a hangulatom. Kicsit most az átlagnál is érzékenyebben érintenek dolgok. Beleborzongok ebbe a számba amit hallgatok. Nem tudom kikapcsolni az ismétlést annyira jó most. Fantasztikus számomra ez a világ. Nem is hittem el, hogy mikre képes a zene amíg meg nem tapasztaltam saját magam. Mert a zene egy információ az agyunknak tulajdonképpen. És mégis mennyire fantasztikus. És milyen sokan vannak akik át érzik ezt az "információt". Átlagos napnak indult ez a mai amúgy. Egy tipikus szürke hétvége amikor nem gondoltam, hogy fog történni bármi is. Ma is kellett autóznom, intéztem a munkát is persze. De mégis hiba csúszott a számításba és megint egy újabb lehetetlen hibába estem bele. Egyszerűen nem értem, hogy miért megint én és miért megint ez? És most valahogy nincs kedvem ezzel foglalkozni. Nem szeretnék ezzel bíbelődni. De lehet meg kell oldani majd megint valahogy. A lényeg, hogy remélem túl leszek majd ezen. Az utóbbi időben mindennapos lett, hogy fáj a hasam. Nem tudom jól feldolgozni a bizonytalanságot most. Egyszerűen nagyon nehéz és úgy érzem sokszor, hogy felőröl ez az egész. Nagyon hiányzik a valódi érzés amit önzetlenül viszonoznak. Nagyon hiányzik a lelassulás majd a megállás. Valaki aki egy kicsit le lassítana. Az érzéseivel. Na de majd innen folytatjuk hétvégén... Stay Tuned...

2021.02.04.... Letter Of Love...

 

Trastler · Trastler x Undine - Letter Of Love

Szokatlan bejegyzést teszek most közzé és egy még különlegesebb számmal is készültem a mai estére. Bár nem vagyok most jól, de azért írok pár sort, hogy mit is érzek. Szenvedek! Fáj ott belül... A hasam... Gyötör a lelki teher... Bárcsak itt lennél... Mindennap gondolok rád. Gyönyörű ez a szám is ami frissen került bele a lejátszási listámba. Ez nem más mint a Letter Of Love. Mert a legszebb "iromány" mégis csak a szerelemről szólhat. A csodás érzésekről. És ez a szám ezt hozza is. Van benne boldogság, hiány, magány, kis csalódás is, meghitt pillanatok és minden ami kell. Gyönyörű egy szóval. Bárcsak neked írhatnám a dalt, neked játszhatnám... Nyugodtabb lenne a lelkem ha közel érezhetnélek magamhoz. A mai nap a napsütésben sokat gondolkodtam amíg volt fölös időm amíg kocsiztam. Felszabadult érzés volt mint mondtam tegnap és jó volt, annak ellenére, hogy azért volt elintézni valóm és pont a kijárási korlátozás kezdetére értem haza. Este sodródtam az árral, hallgattam a zenét a kocsiban és csak mentem, néztem a fényeket, vártam, hogy haza érjek. Ilyen egy mély érzésű ember aki ebben él. Tele van gondolatokkal, vágyakkal, akarattal. Mint ez a szám ami leírja mennyire hiányzol! Csak remélni tudom, hogy néha azért gondolsz rám. Szeretném örökre fogni a kezed... Ha eddig nem tehettem, most már mindig szeretném... Tarts ki! Jövök holnap is... Stay Tuned...

2021.02.03.... A Névnap...

 

Phelian · Renewal

Először is köszönöm mindenkinek aki ma gondolt rám és akármilyen formában küldött egy üzenetet, vagy bármit. Jól esett azért, hogy vannak emberek akik gondolnak rád. Erre a napra jellemzően egy nagyon mély érzésű Ambient számot osztottam meg. Talán ez jellemezte legjobban a nap szürkeségét, amibe pár pillanat hozott színt azért, de összességében szürke volt. Ahogy szól most is a fejhallgatóban, kavarognak bennem a gondolatok és vannak dolgok amik eléggé rosszul érintenek. Frusztrál a gondolat, hogy minden nap ugyanolyan és nem tudok kitörni belőle. Anyukám ma egy különleges tortával lepett meg, ami nagyon jól esett. Kicsit ünnepélyessé varázsolta a hangulatot. Azért ezek jól eső dolgok. Lelkileg viszont annyira összezavar és felkavar a hiánya, hogy mostanában napi szinten fáj a hasam, és eléggé kellemetlenül. Nem szeretnék megint bajt, de magamat nem tudom megerőszakolni... Egyszerűen túl bonyolult számomra ez az egész. Sose tudok erről beszélni senkinek. Csak itt tudom részben kiírni magamból a belső gondolatokat. De ebben a vad életben senkit nem érdekel ez úgy igazán. Nem támogat senki ebben. Teljesen egyedül maradtam ebben a kérdésben és csak szorongok miatta. Nehéz így előre lépni nagyon. És talán emiatt is rekedtem meg ennyire. Különösen érzékenyen érintenek már engem ezek a hatások. Nehezen vagy sehogy nem tudom feldolgozni őket. Ma egyébként ki sem léptem szinte a lakásból, pedig felüdülés amikor egy kicsit felszabadulok és elmegyek mert éppen intézkedni kell és átkocsizom a várost. A szabadság érzése az olyankor, főleg ha az idő is olyan. Várom már nagyon a nyarat megint. Ez a február, március a legüresebb időszaka az évnek. Amikor a legjobban nem történik semmi. Innen már csak felfelé ívelő tendencia lehet ahogy haladunk előre. Legalábbis ezt várja az ember. Az érzéseimmel meg nehezen bírok, megpróbálom kordában tartani, de nem könnyű. Nem tudok mit tenni ha szeretem, és vele tudnék sok dolgot elképzelni. Csak vele... Azért köszönöm, hogy valakik gondoltak rám... Stay Tuned...

2021.02.02....

 Tegnap elég komoly érzelmi állapotban voltam este, született is ugye két bejegyzés. Minden nap más. Egyszer jobb, egyszer rosszabb, de mindig ugyanaz a cél. Persze most is mint minden nap, a zene szól és a gondolatok jönnek. Az extrém sok munkám mellett, ilyenkor este próbálok meg kikapcsolódni. Csak nagyon nagyon rossz egyedül. Mert nincs kivel ezt megosztani. Napközben mostanában eléggé nagyon leköt a munka. A cégvezetés nem egyszerű a mostani helyzetben, hogy talpon tudjak maradni. A szaktudásommal szerencsére sikereket tudok elkönyvelni ebben az évben is. A sok éves megfeszített tempó végre meghozza a gyümölcsét. Végre ott tartok, hogy sikerült le tenni valamit az asztalra és végre sikerült sok szkeptikust is nemhogy megdönteni, de le is körözni. Mert ez az a szakma ami ma a világot is irányítja és amikor mások fékeznek, te ott tudsz gyorsítani. Ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz egyre kevesebb a szakember és a valódi szaktudás. Így meg aztán bőven tudsz piacképes lenni. Sokat elmélkedek azon, hogy vajon megérte-e évekig ülni ott a plázában mint a verebek az ágon. Persze valahol mindenki elindul, de nekem ez 2008-ban szintén egy kényszerpályának indult ahol aztán ott ragadtam és sajnos sok hibát is vétettem. Mert azt az energiát és tudást, időt fordíthattam volna magamra is. Inkább magamra kellett volna. De persze ez már most késő. A lényeg, hogy most felfelé ívelek évek óta. És büszke vagyok, hogy végre meg tudom azt az érzést amit apukám is át érzett mikor én születtem, hogy na most van az a helyzet, hogy meg tudok adni a fiamnak mindent és tisztességgel fel tudom nevelni. Az a baj, hogy a dolgok nem változtak, de a világ és a felfogás igen. És így nagyon nehéz, de ebbe nem akarok belemenni. A kötelességtudat és egy tucatnyi más szó is hiányzik a mai fiatalokból. Idén végre kész lesz a lakásom is, és majd akkor még egy szint arra, hogy megkapjam a visszaigazolást, hogy igen, valamit elértem. Boldog lennék, ha azzal a lánnyal tudnám megosztani akit szeretek.

Holnap jön a névnapom is, a család egy kis köszöntéssel készül amiért előre is köszönetet mondok nekik. Nagyon jól esik. Anyukám egy kisebb tortával is meglep, tudja mi kell nekem :) Persze fogok új bejegyzéssel is jönni. Addig meg Stay Tuned...

2021.02.01.... Part 2... Emotional Night...

 

Sloati · Heart Asks

Úgy érzem még egy bejegyzést kell írnom mára, olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy ez most elkél. De Dasha után most egy igazi újdonságot és egy fantasztikus dallamokat felvonultató számot szeretnék nektek bemutatni. Ez nem más mint Sloati - Heart Asks! Meg is vettem hivatalos forrásból tömörítetlen formátumban a Bandcamp-ről, így már a játszási listámba is belekerült. A cím sokat sejtető mert amikor a szív kérdez, muszáj válaszolnunk. Mert nem tudunk mást tenni. Nem tudjuk kikerülni a kérdést. Évek óta vagyok ebben benne. Vannak dolgok amiktől nem szabadulok. Vannak dolgok amikre nagyon vágyok. Összetett és szerteágazó ez. Bárcsak egy kicsit egyszerűbb lenne. Nem tudok már mit kezdeni az ürességgel, a hiányával. Elértem most egy ponthoz ahol nem tudom, hogyan tovább ha Ő nincs... Bárcsak kérhetnélek, hogy mutass utat nekem... Nagyon szívbe markoló látni mások boldogságát és családi életüket. Megoszlanak a gondolatok bennem ezzel kapcsolatosan is. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolgom ha nem lennék ilyen, hanem hétköznapi lennék, bár akkor lehet soha nem élnék át ilyen élményeket. De nem is szenvednék ennyit. Nehéz az útkeresés is. Nagyon sok időt elvesz az életedből. Pedig nem szeretnék sokat, csak az összetartozást. Fantasztikus ez a szám ahogy így hallgatom és közben írom ezt a bejegyzést. A gondolatokat amik jönnek felszínre ilyenkor. Bárcsak adnál egy jelet, egy választ, egy jelet ami segítene. Bárcsak itt lennél mellettem és beteljesíthetnénk a különleges világot. Bárcsak megörökíthetném veled a pillanatot amit elképzeltem. Bárcsak lennél a végzetem... :$ Akivel annyira szoros a kapocs amit már semmi nem szedhet szét. Bárcsak érezhetném azt az erőt és összetartást, összetartozást. Bárcsak látnám a csillogó szemeid reggel amikor ránk ragyog a nap... Az élet lehet nem egyszerű, de mi tehetünk róla, hogy elviselhetőbb legyen. Kiegyensúlyozottabb. Belül békésebb, nyugodtabb. Mert foglak, szorítalak, ha egyszer ideadod a kezed...

Remélem titeket is megérint ez a szám, mert én beleborzongok a hullámzástól ahogy vezet...

Hallgassátok meg ti is a soundcloud-on vagy a Bandcamp-en.

2021.02.01....

 

Új hónap kezdete, de változatlan gondolatok és érzések. Most is szól a zene a fülemben, mert mi más lenne ha nem a zene? Skeler - Akita!! "Take Me Home"... egyszerűen fantasztikus az érzelmi környezet és a stílus. Nemrég jöttem rá, hogy mennyire érdekel és megérint a kortárs művészet! Fantasztikus ez a neon light photography. Egyszerűen annyi mindent mond egy egy kép. Dasha albuma egyszerűen leírhatatlan. A pillanatok amiket felvonultat. A hangulat, rá a zene, egyszerűen borzong a lelked amikor át érzed. És vannak ilyen személyek és személyes pillanatok akik, amik ilyenre képesek. Csak szinte elérhetetlenek számomra. Olyan ez mint egy függőség. Csak nagyon különleges. Nehéz erről beszélni olyanoknak akik még nem éltek át hasonlókat. Mert el sem tudják képzelni milyen ez a világ. És bennem is nagyon sok a kérdés! Vele kapcsolatban... És évek óta nem kapok válaszokat de még fél válaszokat sem... Nagyon frusztráló! Teljesen összezavar és már sok esetben az életminőségem veszélyezteti... De akkor is, én akarom! Akarom ezt, Őt! Egy megmagyarázhatatlan kötődés amit egyszerűen nem tudsz elfelejteni, nem tudsz tőle szabadulni, mindig visszatér. Egész kiskoromra vezethető vissza ez a mély érzelmi világ. Sokszor rajzoltam, mutattam meg képekben és ha értenék hozzá eszméletlen videókban írnám le azt amit érzek. Csak ehhez nincs sajnos tehetségem. Irigylem ezeket a művészeket akik például ilyen képeket tudnak alkotni mint ez is ebben a bejegyzésben. El tudják kapni a pillanatot és amikor rá nézel rögtön a szívedbe markol és azt érzed KELL! Ez kell!! Na ezt akarom én is! Bárcsak létre tudnék hozni... Nagyon sokan szerették az egyedi irányzatú zenei világom is mert olyan mixeket hoztam létre amiben teljesen új értelmet kaptak számok és sokaknak ez tetszett. A zene mellett egyedi stílusommal is szeretnék "hódítani" mert úgy érzem a mai világban csak az jelent kiutat, ha hiszünk valamiben, ha tudunk alkotni a minket körülölelő tényezők ellenére is. Ha képesek vagyunk egyediek lenni, ha éltetünk egy irányzatot ami előre visz minket. És igen sokszor ehhez segítség kell, de tartsunk akkor össze és együtt sikerülhet! Mert mindig a különleges emberek hozta létre csodát. Én így gondolom, és lehet, hogy különc vagyok, de én büszke vagyok arra, hogy ilyen vagyok és kitartok valami mellett amiben hiszek. Nem félek felrúgni az élet rendjét azért mert mást akarok, mert nem a sablont akarom! Én a különlegest akarom! És még akkor sem félek, ha ezzel kiszámíthatatlanságba sodrom magamat. Mert sablon lehet bárki, de egyedi nem lehet akárki! 

Csak egyszer jönne már egy jel. Csak egy jel vagy komment vagy bármi! Hogy jól csinálom! Csak egy apró visszaigazolás. Jól esne... És mit nem adnék, ha kaphatnék én is ebből az egyedi világból... De majdnem, hogy lehetetlen ilyen párt találni magad mellé, azért is ragaszkodom ahhoz akiről tudom, hogy ilyen... Mert más szóba sem jöhet. Engem nem vezetnek meg többet... Jövök holnap is! Stay Tuned...

Úgyis nemsokára itt a névnapom, legalább ünnepeljem meg idén kellőképpen lelkileg...