Sziasztok!
Közeledve az év vége felé vegyes érzelmekkel vagyok most itt a napokban. Tegnap nem is írtam, így úgy gondolom ma írok egy új bejegyzést, hogy mik azok amik foglalkoztatnak most éppen. Nehéz ezt úgy megfogalmazni, hogy ne tűnjön túl negatívnak vagy sajnálkozónak. Jelenleg nincs más lehetőségem, hogy ezt máshogy kiadjam magamból. Minden évben ilyenkor hasonlóan érzek mint most. Nem akarom, hogy elmenjen az év és új kezdődjön meg ilyesmi. Félek az új dolgoktól, pedig ennél ami idén volt már nem hiszem, hogy lehetne rosszabb. Én úgy érzem, hogy ha újra otthon leszek rögtön beszippant a feszület. Itt meg egyszerűen felszabadultabb vagyok, végre tudtam másra is koncentrálni. Tényleg nehéz ezt így megfogalmazni de jelenleg és már egy ideje nincs akivel megosszam a problémákat vagy akinek elmondjam ha valami foglalkoztat vagy bánt. Nagyon rossz érzés mindig csak nyelni és magadban tartani a dolgokat úgy, hogy igazából megosztanád de tudod, hogy nincs kinek. Minden helyzetben magamra vagyok utalva. Elém kerül egy probléma és egyedül kell szembenéznem vele. El nem tudjátok képzelni milyen rossz, míg valaki általában tudja azt mondani, hogy igen de előbb megbeszélem a párommal vagy a feleségemmel, egymást támogatják meg ilyesmi, addig nálam teljesen magamra vagyok utalva. Egy ideig a munkába temetkeztem, próbáltam felejteni, elnyomni a dolgokat azzal, hogy nem gondolok rá, a munkával elterelem a figyelmem majd úgyis gondoltam magamban. De most már úgy érzem beleőrülök. Nincs akinek bizonyíthatnék és aki elismerne, csak az van, hogy igen talán elérek egy karriert, de ezt is csak magammal tudom helyre tenni. Személytelen lett a világ és hát nagyon rossz irányt vett és ahogy láthatjátok én nem tudtam ezzel felvenni a versenyt ezért "lemaradtam" kiestem a ritmusból. Nem tudom, hogy pontosan hol rontottam el. Nem tudom, hogy az új évvel egyáltalán meg tudok-e szabadulni sok olyan dologtól ami nyomaszt. Le szeretném már őket tudni és tulajdonképpen csak élni szeretnék. Próbáltam az életem terelgetni, otthont varázsolni magamnak de ezzel kapcsolatosan is annyira el vagyok keseredve, hogy csak benne áll a rengeteg pénz és nem tudom élvezni mert félkész. Ebben az évben nagy részben rohadtul hátráltatott a munkában az is, hogy nem volt autóm sem. Még mindig nincs és nem tudom azt, hogy mi lesz a vége ennek is, úgy, hogy képzeljétek el 2019-ben kb. 500.000-et költöttem autóval kapcsolatos kiadásokra és jelenleg ki sem tudok állni a garázsból! Kemény nem? Rettenetesen dühítő!! Az értelmetlen pénzköltés úgy, hogy az emberek nagy része 140-170e-ért dolgozik havonta! Gondoljatok csak bele!!Na hát ezekből van már rohadtul elegem, meg abból, hogy egyedül szélmalomharcot vívok! Olyan jó lenne sokszor ezeket elfelejteni és valakit megölelve megnyugodni és kicsit feltöltődni. Ha valaki segítene abban, hogy mi a megoldás vagy mi az irány. Már sokszor csak emlékekből tudom felidézni, hogy milyen jó érzés szerelmesnek lenni. Igazából ezért is írtam a korábbi bejegyzésemben, hogy "Karácsonyra? Csak Őt kérem..." mert semmi más nem érdekel már, el szeretnék minden mást engedni végre! Úgyhogy én talán az új évre sem kérek mást csak Őt és nyugalmat! Hátha egyszer megnyugszik majd a szívem és újra megkaphatom... De ezt majd egy új bejegyzésben megemlítem még.
Sajnálom, hogy ez a bejegyzés ilyen negatív hangulatúra sikerült, de muszáj volt kiadnom magamból. Köszönöm azért, hogy olvastok. Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése