2021.05.30....

 Tegnap eléggé magasra tettem a mércét, úgy érzem azzal a fantasztikus mély érzelemvilágú Blut Own számmal. Ma nem is fogom tudni ezt überelni, így a mai bejegyzésben nem lesz zenei megosztás. Ha visszatekintek az elmúlt 3 évemre a zenei lejátszási listámra, akkor azt látom és érezhetem, hogy egy igen intenzív érzelemvilágú időszak volt. Hihetetlen, hogy már 3 év eltelt, 3 alkalommal küldtem születésnapi videóüzenetet, és 3 éve intenzíven ugyanazt érzem. És, hogy a 3 év alatt sem csökkent az intenzitása, csak nőtt inkább. Kicsit úgy érzem, hogy nem is szán mást számomra a sors. Vagy a szenvedésre, epekedésre és álmokra száműzött, ahelyett, hogy utat mutatna, vagy annyira magamra haragítottam, hogy nem tehetett mást. Bár az utóbbira úgy érzem nem adtam okot, nem emlékszem, hogy mit tehettem ezért, így nem értem, szóval ki tudja miért ezt a végkimenetelt adja számomra. Bár még nincs vége messze sem az évnek, sőt még a felénél sem tartunk, remélem lesznek itt még pozitív meglepetések. Szeretnék újra a jó útra visszatérni. Szeretnék újra boldog lenni ennyi megpróbáltatás és küzdelem után. Szeretnék végre egy olyan kapcsolatot, amivel mint társ tudok azonosulni lelkileg is. Ez a mai világban szerintem a legritkább és legnehezebb feladat. Szeretem a kihívásokat, szeretem az olyan dolgokat amik sokszor a szinte lehetetlen kategóriába tartoznak. Szeretem feszegetni a határokat. Remélem a sok megpróbáltatás most már célba vezet. Úgy gondolom, hogy azért sikerült valamit elérnem, de még messze nem tökéletes a helyzet, csak annyira rohan az idő. És egy seggel csak egy lovat lehet megülni. Sokszor érzem azt, hogy elszaladt mellettem az idő akkor, amikor mindenki más élvezte, én meg csak próbálkoztam, majd kihagytam nagyon sok tapasztalatot. Nehéz ezzel a tudattal felnőttként. Főleg, hogy látod, hogy a világ mennyit változik és a társadalom mindig egy hamis példaképet nyom az arcodba, hamis elvárásokkal. Mert az nem a valódi világ. Nehéz ezzel a tudattal és szemlélettel hasonló személyt találni magad mellé úgy gondolom. Mert egyre jobban érzem azt, hogy agymosottak az emberek. Ezalatt a szörnyű idő alatt amióta a járvány van, teljesen lelassult az életünk. Közben az idő nem kímélt minket, rengeteg értékes idő ment kárba ebben az időszakban. Rengeteget változtunk mentálisan is. Kezdhetjük újraépíteni azt, ami tönkrement. Kérdés, hogy kinek mennyire fog sikerülni. Bízom abban, hogy talán tudok előrefelé menni az úton és talán nem kell meghátrálnom, és talán majd elérem a célt is, a fényt az alagút végén... Stay Tuned...