2021.05.23....

 Egy ideje már nem írtam új bejegyzést, eléggé mélyen voltam, most is ott vagyok. Ez a lehangoló idő meg még rátesz egy lapáttal. Így aztán teljesen befelé forduló a hangulat. Itt van május vége, és ahelyett, hogy valahol vízparton, strandon, vagy a dunakorzón lennénk, fűtött szobában kell kuksolni. Ráadásul ilyen szörnyű hangulatban. Egy hete elkezdődött nálam a munka, jöttek a munkások ami csak viszi a pénzt. Csak öntöm bele. Pedig semmi bevételem nincs lassan egy hónapja. Tudtam, hogy egyszer fent, egyszer lent lesz, de azért nem gondoltam ennyire. Hogy ennyire meg fog állni. Így még ez is rátesz a hangulatomra. Plusz aki a legfontosabb nekem, Ő sem olvas vagy ír nekem több mint 1 hónapja. Semmi életjel. A legrosszabb ez a helyzet, amikor azt se tudod mit tegyél... Mi lenne a jó neked. Bizonytalanság, pedig nem tudod elfelejteni Őt. Mikor azon gondolkozol, hogy lehet jobb lenne, de nem megy. Amikor már azon a szinten vagy, hogy magadat akarod megkímélni, de nem tudod. Ez a legrosszabb. A legnehezebb és a legmegviselőbb. Pedig annyira szeretem és annyira szeretnék vele lenni. Nem tudom, hogy mennyivel lesz jobb ha kész leszek a munkálatokkal. Félek, hogy semmivel. Pedig bizakodó vagyok, de nagyon nagyon nehéz úgy, hogy állandóan falakba ütközök. Akármit próbálok megoldani, csak falakba, csak akadályokba ütközök. Ez nagyon lehúz. Hiába volt nagy felfelé ívelő pályám, most zuhanásba kezdett és eléggé elkeserít. Sajnos ez most egy ilyen bejegyzés lett, de remélem lehet majd még ennél jobb, vagy csak jobb lehet már ettől. Annyira jó lenne, ha legalább Ő itt lenne mellettem.