Hatalmas reménnyel teli tekintettel nézek ki a lemenő nap sugaraira az ablakomból miközben ezt a bejegyzést írom. Nagyon sok bennem a kérdőjel és a bizonytalanság. Napok óta nem érzem jól magam semmibe amit csinálok. Csak a megnyugvást keresem, az érzelmi biztonságot. Sajnos nincs most önbizalmam, látva azt, hogy mennyire nem sikerülnek nekem azok a dolgok amik fontosak lennének most az életemben. De vajon hol ronthattam el? Mi történhetett ami ennyire megváltoztatott mindent, és ami miatt ennyire távol kerültem ezektől a dolgoktól. Pedig nem kérek mást, csak őszinte dolgokat. Nem vágyok nagy dolgokra. Mindig reménnyel teli nézek ki az ablakomon, hogy talán majd holnap, vagy majd azután eljön a nap. De aztán minden nap hiába várom. Minden nap kérdésekkel tele fekszem le. Az utolsó gondolatom is Ő mikor lehajtom a fejem. De mi is történhetett valójában ami ennyire maradandó volt? Talán 100%-ban meg se tudnám magyarázni, talán csak az, hogy megtaláltam akit kerestem. Aki okos, intelligens, érzéki és rettentő gyönyörű. Akivel lelkileg, testileg, érzelmileg is tudok azonosulni. Számomra ez nagyon nagyon fontos, különben nem érzem jól magam a kapcsolatban hosszú távon. Nem szeretnék nem őszinte dolgokban részt venni. Nem akarok! Hiszen gyönyörűen süt még a lenyugvó nap. Hiszen már akkor tudtam, hogy nálad marad a szívem egy darabja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése