2021.06.01....

 Mai nappal papíron beköszöntött a nyár, bár rohadtul nem lehet ezt érezni az időjáráson. Már csak abban reménykedem, hogy amilyen későn jön, olyan későn is fog menni és csodálatos ősz lesz. Ha már másban nem reménykedhetünk. Nem túl rózsás a helyzetem az év hátralévő részére nézve. Semmilyen szempontból sem. Remélem a félelmein alaptalanok és nem fognak beigazolódni. Úgy érzem valamilyen szörnyű időszak történik velem bizonyos szempontból. Mert sokan úgy láthatják, hogy az életem csodás és nekem mennyire jó, de közben belül meg "vérzem" lelkileg. És teljesen össze vagyok zavarodva. Rettentően zavar, hogy ennyire elutasító velem a sors és ennyire le írt engem. Csak nem tudom miért. Évek óta ellenszélben küzdöm üzleti életben, magánéletben. Tavaly és idén látszott egy kicsit egyenes út, de aztán most április vége óta nagy szakadék és zuhanás. Persze az ember kezdetben próbálja elkerülni az egészet és nem tudomást venni róla, de aztán ahogy múlik az idő és semmi pozitív változás, úgy kezd elmélyülni a szorongás benne. Ott bent tudat alatt. És ez a legrosszabb. A lány akit mindennél jobban szeretek, kezdtem azt hinni, hogy talán egy kicsit közelebb kerülhetek hozzá, most úgy érzem, ilyen távol még nem voltam sosem tőle. Én próbálnám elfelejteni, sokan mondják, hogy lépjek túl, de én nem tudok, nem akarok. Nem találtam nála jobbat, szebbet, okosabbat, pedig megpróbáltam 4 másik nővel is, de csak arra jöttem rá, hogy ez tévút és nem vezet sehová. Ez meg így értelmetlen. Csak az időmet vesztegettem el évekig úgy, hogy csak azért, hogy legyen valakim. Ne legyek egyedül. De sehogy sem volt jó. Aztán elintézett a sors évekre. Tragédiákat öntött a nyakamba és jó időre a mélyre taszított. Rohadt nehéz volt felállni, részben megpróbáltam, talán mondhatom, hogy részben sikerült is, de azóta minden egyre nehezebb. Kilátástalan! Látszólag hiába van minden rendben, valójában semmi sincs rendben. Komoly, nehéz és mély gondolatok ezek, miközben az emberek nagy rész csak azzal foglalkozik, hogy végre mehetek tömni a fejem valami puccos helyre, vagy mutogathatom a seggem valami tengerparton, vagy kocsmázhatok éjszaka. Irigylem az olyanokat akiknek csak eddig ér az agyuk mert sokkal könnyebb lenne, ha nekem is ennyire futná csak. És nem látnám a fától az erdőt. 15 évet mennék vissza legszívesebben az időben ha tehetném. Akkor volt jó az élet és felhőtlen... Stay Tuned...