2021.06.03....

 Átlagos napjaim vannak, pedig annyira szeretnék valami változást. A munkálatok meghatározzák minden napomat. És egyenlőre csak csúszik a befejezés is. Minden nap nyugtalanul hajtom le a fejem este és változó, hogy, hogy kelek fel. Céltalan lett sok minden számomra. Így már nem tudok mást tenni, csak leszarni mindent és nem tudomást venni a problémákról. A folyamatos falakba ütközés és elutasítás már annyira megviselt, hogy ilyen lettem. Pedig tudnék nagyon is más lenni. Csak kéne valaki aki célt ad őszintén. Akihez kötődhetnék. De erre ismét megint nincs lehetőség. Annyira távolinak érzem magam tőle. Rettentő távol. Baromi szomorú is vagyok emiatt. Nehéz ezekkel a gátlásokkal együtt élni. Ezekkel a fékekkel és azon töprengeni, hogy hol rontottam el. Mikor lettem ilyen? Hova tűnt az a magabiztos srác aki voltam. Egyszerűen megevett az élet és kiköpött úgy érzem. Rossz döntések sorozata, és így tovább. Bárcsak én is vele lehetnék, bárcsak én lennék akire felnéz minden reggel. bárcsak mellettem ébredne és engem ölelne. Bárcsak adna célt és adhatnék neki én is célt, önbizalmat és boldogságot. Bárcsak ne kínozna tovább... Nehéz kitörni a lelki válságokból úgy érzem. És ahogy haladunk előre és életünk egyre nehezebb lesz, úgy lesz egyre nehezebb legyőzni a szorongásainkat. Mára ennyi a gondolatokból... Stay Tuned...