A hónap utolsó napján is lesz bejegyzés, pedig ma igazán szar napom volt. Eléggé feszült, át kellett az egész várost szántanom az ügyeim miatt. Hihetetlen, hogy 100kmeket kocsizok naponta a városban. Rengeteg. Csak ez a lakás legyen már kész. De tényleg. Egyenlőre csak falakba ütközök és ez már nagyon frusztráló, hogy itt is mint minden másban, ez van. Ezektől szeretnék már szabadulni. Ezektől a gondoktól, úgyhogy remélem idén már vége lesz. Rettenetesen hiányzik már nekem a nyugalom és a boldogság. Minden nap szinte elmondom, de talán most van az a pont, hogy már nem bírom! Le akarom rakni ezt a sok terhet amit csak cipelek. Könnyebb életet szeretnék. Szeretnék végre haladni valamerre. De sajnos rohadtul nem úgy fest, hogy valamerre is haladnék. És így nagyon nehéz. Akit szeretek, nem ölelhetem. Egyszer közel, egyszer nagyon távol érzem magamhoz. Felőröl ez a helyzet is. Egyre nehezebb. Pedig annyira de annyira szeretném Őt! Egyszerűen fogalmam sincs, hogy fogja az élet elrendezni ezt. És fogalmam sincs meddig kell még kitartanom. Legalább már ezen az oltás dolgon lennék túl. Hogy könnyebb legyen végre az életünk. Kicsit lehessen kikapcsolódni. A régi életemet szeretném. Holnaphoz pontosan egy hétre lesz a szülinapom. A legszebb ajándék Ő lenne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése