2021.04.28....

 Tegnap egy nagyon mély érzésű számot osztottam meg veletek, elég komolyra vettük a hangvételt. Április utolsó napjaiban vagyunk, nemsokára szülinapom van újra... A legszebb és legnagyobb ajándék számomra Ő lenne. Minden másról lemondanék, ha közte és más között kellene választani. Most délután sokat gondolkodtam, emlékeztem, és annyira megvisel már az, hogy 13 éve nem kapok egy megértő szót. Egy elismerőt, vagy annyit, hogy melletted vagyok és rám számíthatsz. Úgy küzdök nap mint nap, hogy magam kell megoldjam egyedül minden problémámat. Csak a veszekedés van, semmi más. Elegem van. Nagyon sokáig tűröm, de most már nem bírom. Úgyhogy nekem a legnagyobb ajándék Ő lenne. Mert úgy érzem, hogy Ő lenne nekem az aki tudna rajtam segíteni. Aki lelki támaszom tudna lenni, és akivel közösen előre tudnánk lépni egymást segítve. Nagyon nagy meglepetés lenne, ha most szülinapomkor kapnék egy ilyen üzenetet vagy bármit. Mert veled szeretnék lenni... Nehéz nagyon a helyzet. Egyre nehezebb úgy érzem. Egyre több a teher és egyre nehezebben viselem. Nem is várom ezt a szülinapot, mint ahogy a többit sem vártam az elmúlt években. Nem okoz örömet, nem okoz boldogságot. És ez nagyon szomorú. Nem is tudom, hogy voltam-e rosszabb állapotban amióta ez a blog létezik. Mindenesetre minden nap reménykedem, hogy jobb lesz. Reménykedem, hogy egyszer újra az enyém lesz. És reménykedem, hogy megszűnik ez a szörnyű állapot.