2021.04.18....

 Összegezve ezt a hétvégét, úgy érzem, hogy megállt az élet megint. Ilyen semleges hétvégém már rég nem volt. Ma délután el is mentem egy kicsit szétnézni a városban is és nem nagyon voltak az utakon sem. Hihetetlen befelé fordító ez az egész időjárás, helyzet és minden ami itt velünk történik. Nem tudom, hogy hol lesz a vége ennek. Próbálok mindig túllendülni a dolgokon, a pillanatnyi helyzeten, de azt veszem észre, hogy már nincs mivel. Nincs mivel elterelnem a figyelmet. És ez a legrosszabb amikor más semmi nem érdekel. Egyre keményebb a helyzet kezdem úgy érezni. Tényleg inkább jobb a munkába menekülni. Kezdem megérteni a munkamániás japánokat. Azért dolgoznak annyit, mert addig se gondolkodnak azon, hogy milyen szar az élet. Mert a pillanatnyi sikerek előre visznek. Igaz, hogy csak ideig, de ezeket ismételve haladnak valamerre előre. Nincs idejük befelé fordulni. Mindig ez a kérdés, hogyan tudjuk jobbá tenni? De mit? Ezt az életnek nevezett maszlagot? Ezt az életet amiben már teljesen összeomlasztjuk magunkat összeesküvés elméletekkel? Hát nem is tudom mit mondjak erre... Mit feleljek. Lehet inkább 20 évvel mennék vissza az időben és élvezném az akkori boldog és felhőtlen életet. Amikor még volt. Annak az egynek örülök, hogy én még legalább tudhattam és átélhettem azt amikor még jó volt minden. Tudom, hogy milyen az amikor még jó volt. Amikor még felhőtlen volt minden. Annyira azt érzem, hogy csak megy mellettünk az idő. Csak múlik de érdemben semmi nem történik. Semmi olyan amitől előrébb lépnénk. És meg fogok öregedni és majd akkor mit fogok mesélni, hogy milyen volt a fiatalságom? Elment mellettem az idő értelmetlenül? Vagy mi lesz? Nem tudom és nem is akarok belegondolni. 10 éves emlékekből élek. Ez a szomorú! Na mára ennyi elég lesz... Stay Tuned...