Sziasztok!
Azzal kell, hogy kezdjem a bejegyzésem, hogy még mindig a tegnapi nap hatása alatt vagyok. Egy különleges történetet próbáltam kreálni neki. Egy igazi régi hercegnős történetet ami csak pár sor de van benne minden ami ezekben a mesékben szokott. Titok, érzés, misztikum, szerelem, jellemzés. Kicsit sejtelmes de mégis egyértelmű a mondanivalója. Nagyon sokat inspirál a sok emlék ami róla szól. Kevésnek tűnhet de valójában nagyon is sok és még mennyi lehetett volna. Nekem tuti, hogy Ő az éj királynő! :) Nem véletlenül született a történet. Nem is tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy elnyerjem újra a társaságát, mert nem könnyű megszelídíteni a szívét. Én csak magamat adom olyan módon amilyen valójában vagyok. Ennél többet nem tudok tenni/adni. Szeretek nagyon örömet szerezni annak a személynek aki számomra nagyon fontos. Ez amióta az eszemet tudom így volt és most is így van. Figyelmes vagyok és úgy vélem, hogy a kapcsolat akkor kapcsolat ha minden nap tudunk bele játékosságot vinni és mókát, nevetést, örömet és néha sírást is, de önmagunk tudunk lenni. Persze mindez akkor igaz csak ha a partnerünk is partner ebben. Talán soha nem fogom megtudni már, hogy hol és mikor szúrtam el, de nagyon bánok mindent amit helytelenül cselekedtem a múltban. Boldogság? Régen tudtam, hogy mi ez a szó, manapság már csak akkor szembesülök vele, ha társaságban vagyok. Mert valójában nem panaszkodom, de a szó valódi értelmében már rég nem ismerem. A mai világban egyre jobban vesztik el a szavak a valódi értelmüket, jelentésüket. Pedig egy-egy szónak nagyon nagy súlya van. Férfiként ezt nagyon megtanultam. Nem tudom, hogy valójában mi történt velem, de beszippantott az élet rendesen úgy érzem. Igazából csak azt szeretném visszakapni amit én adtam... azt a megbecsülést, törődést, figyelmet. A mai világ tele van úgyis hamis és érdek történetekkel. Ennek nem akarok a részese lenni. Ezt már nem bírnám ki. Amikor kinézek az ablakomon akkor látom ahogy a hatalmas fák amik az ablakom előtt vannak milyen nyugodtan lengedeznek. Kecsesen fújja a szél a leveleiket. Nem hallasz mást csak a levelek hangját. Miért kellene ennél több? Miért kellene hamis illúzió egy valódi ölelés helyett? Miért kellene álarcot felvenni valaki kedvéért? És miért kellene hamisan szeretni valakit akiről tudjuk, hogy nem Ő az igazi??
Kérdések amikre mind tudjuk belül a választ, de sokszor mégsem teszünk ellene semmit. Kényelmesebb benne lenni mint változtatni. Én nem akarok hamis illúziókat. Pontosan tudom mire van szükségem és ebből nem engedek. Tanulságos volt számomra érzelmileg megint ez a 2nap. Amikor rá gondolok és amikor éppen nem. Bátran állíthatom, hogy meghatározó a személyisége. Nem véletlenül Ő az éj királynő :)
Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése