Ez a bejegyzés át csúszott éjszakára már és mobilról írom most úgyhogy elnézést ha van benne helyesírási hiba. Nem lehet normálisan gépelni ezen. Nem tudom megmondani, hogy jobb volt-e a hangulatom ma mint tegnap. Tulajdonképpen próbáltam kicsit összeszedni magam. Nagyon különleges zenét hoztam ma is, de ezt majd csak holnap fogom megosztani. Továbbra sem tudom kiverni a gondolataim közül őt! Hiszen annyira tökéletes és annyira tökéletes lenne minden. Akárhányszor újra és újra gondolom, arra lyukadok ki, hogy nincs más. Nem lennék boldog máshogy. Hiszen annyira fontos a belső különlegesség ez az összhang. Természetesen teljesen egyedi külső is párosul ehhez. Egyszóval olyan mint a mesében :) Nem titok, talán szerelmes vagyok már nagyon régóta. De mibe? Az összhangba. Lehet messze, lehet távol, lehet jég hideg vagy tűz forró, lehet szótlan vagy beszédes, de egyedi mégis a végletekig. Amibe egyből bele szerettem. Az egyediség! Azóta tudom magamról, hogy mindenben azt keresem amiből nincs több és nincs más! Akik figyelemmel kísérik már évek óta a blogot azok tudhatják, hogy amit itt megosztottam az valamilyen téren mindig egyedi volt. Egy tuti, hogy ettől már nem szabadulok. Mikor megvettem a Late Train című számot, akkor például arra gondoltam, hogy utazom. Felbukkannak a képek előttem ahogy ki nézek az ablakon. Ahogy fújja a haját a szél, ahogy megcsillan a fény a szemében. Érzem az illatot. Érzem a szirmait! Tündököl a fényben. Leírhatatlan. Egyszer bemutatnam, csak ő is kellene hozzá, meg rengeteg idő! Befejezésül csak annyi, hogy szeretnék végre boldog lenni és egy egész. Nem csak egy darabka a múltból! Nem vagyok sokmindenre büszke de szeretnék egy új esélyt. Lehetőséget arra, hogy teljesen újra kezdjem. Nulláról. Más ember szeretnék lenni, olyan aki képes boldoggá tenni...
Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése