2020.05.02....

McAlvis · Befor Sunrise

Sziasztok!

Ma megint egy nagyon különleges számmal kezdem ezt a bejegyzést. Egy eléggé profin hangszerelt és megkomponált szerzemény ez megint. A Before Sunrise az elmúlásról szól, a bánatról és az emlékekről. A számot hivatalosan full tömörítetlen formátumban vásároltam meg. Ha szeretnétek ti is, akkor iOS vagy Android rendszeren, a Bandcamp alkalmazásban tehetitek meg.
A natúr PCM Stereo 44.1khz 16bit-es CD minőségen kívül, az Apple AIFF formátumában is elérhető.
Elég mélyen vagyok most a héten azért is linkeltem be ezt a zenét. Mostanra valahogy teljesen elvesztettem a motivációm. Akármilyen célt tűzök ki magam elé elérhetetlenné válik és belefáradtam már a folyamatos kudarcokba. Egyszerűen nem szól másról az életem, csak arról, hogy én megpróbálom, küzdök érte és a végén rossz döntések sorozata a vég. Nem akarom már ezt. Egyszerűen belefáradtam abba, hogy egy mókuskerék az egész és senki nem ismeri el a személyes cselekedetem. Senki nem mondja, hogy basszus kösz te hülye, hogy megoldottad, vagy de szuper vagy, vagy de kedves vagy velem..., de édes vagy, hogy gondoltál rám. Ezeket a szavakat már évek óta nem hallottam senkitől és nagyon fáj már ez. És én sem mondhatom senkinek azt, hogy "igen te vagy a legszuperebb és megérte küzdeni" ne haragudjatok most, de most kicsit nem bírtam már tovább... Nem is tudom, hogy mi a jó szó. Talán az, hogy céltalan lettem. Gondoljatok csak bele, milyen érzés az, ha az embert csak negatív hatások érik, ha csak falakba ütközik és csak visszautasítást kap, vagy csak mindig ha valamiről álmodik, arra kell rá jönnie, hogy le kell mondani róla. Hiszen régen annyi mindent elértem és semmi nem maradt belőle. De tényleg hiába keresem, hogy hol romlott el, nem találom, hogy hol változott meg ennyire?? Hol?? Talán az volt a baj, hogy 2012 után mindent egy lapra tettem fel. És ezután jött még, hogy 19re lapot húztam és apukámat is elvesztettem... Ennyire szélsőséges hangulatingadozásban talán még sosem voltam. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy a lakásomat, hogy fogom befejezni... Hogy fogom végre a saját lábamról a saját életemet irányítani... Egyedül nem megy! Pedig többszörösen jobban keresek mint az átlag de mégsem tudok egyről a kettőre jutni és ez számomra hihetetlen!! De tényleg! Egyszerűen nem tudom, hogy aki átlagon vagy átlag alatt keres azt mit csinál? Hogy él egyáltalán?? Én csak azt látom, hogy akármit akarok folytatni a lakáson, a munkások vagy a bútorosok azt mondják 1millió, 1.5 millió, 2 millió. Szóval mi az isten van?? De tényleg! Mi a franc?? És akkor még persze erősen benne van az is, hogy ezért a pénzért jól be is csapnak és szar lesz. Egy fos minőség. Mert az egész csak egy lufi. Én azon sem lepődnék meg ha ezek után a forint bedőlne. Aztán az lenne mint 1912-ben, hogy az utcán eldobálták a pénzt és söprögették mert értéktelen lett. Sajnos nekem voltak rossz döntéseim mert hittem abban, hogy majd talán jobb lesz. A remény megvakított és elhitette velem, hogy majd jó lesz de ez megfertőzte a jövőm... Akkor még nem is gondoltam... Nem gondoltam azt sem, hogy az akkori kapcsolatom úgy fog végződni ahogy történt... De jobb is. A rossz úton jártam... Rohadtul egy álomvilágban. Elvakított ott is a remény. A boldogság hamis képe. Ami eltorzította a valóságot! Elhitette velem azt, hogy boldog lehetek. És az ördög mindig ott volt és nevetett a markában! De én már az angyalt szeretném csak!... Stay tuned...