Sziasztok!
"Itt van május elseje..." szólt a régi kommunista ének a rendszerváltás előtt. A munka ünnepének napján idén nem mehettünk ki a városligetbe majálisozni. Nem volt körhinta, dodgem, céllövölde se vattacukor... De még a virsli és sör is elmaradt. Pedig az idő nagyszerű lett volna egy kis kikapcsolódásra a ligetben. Ehelyett ismét a 4 fal között maradtam bezárva. Még szinte csak kicsivel több mint 1 hónap telt el a veszélyhelyzet kihirdetése óta, de mégis baromi hosszúnak tűnik. Főleg úgy, hogy most már teljesen be vagyok ide zárva és dolgozni sem tudok mert nincs autóm amivel elmenjek. Egyszerűen ez az ami már őrjítő. Ráadásul nem is tudom mi tévő legyek most mert mindkét autó annyira rossz állapotba került, hogy lehet ezekkel már nem érdemes foglalkozni. Hát jobb lenne egy új autó de tényleg egy vadonatúj, mert annak sok értelme nem nagyon van, hogy vegyek drágán egy használtat amiről nem tudom, hogy milyen és kezdhetem újra a költést rá. Egyszerűen nagyon nagy a rizikó számomra. Viszont több mint 10 éve nem vezettem kézi váltós autót, szóval ez is egy nagy probléma lehet. Nincs rutinom már benne. Úgyhogy nem tudom mi tévő legyek de komolyan. Nagyon nehéz ez így. Sajnos annyi felszabadult időkapacitásom lett most, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele és már már szinte őrjítő a semmi történés. A legrosszabb céltalanul lenni ezt elhihetitek. Amikor tulajdonképpen nincs semmi és ezáltal te sem tudsz mit tenni mert egyszerűen nincs cél és nincs motiváció ami előre vigyen. És az ember itt van még relatív fiatalon és elpazarolja a drága idejét hülyeségekre ami később még milyen jó lenne. Mert a mai életben akárki akármit mond az idő a legnagyobb érték és nem a pénz. Szeretnék végre én is újra célt. Tulajdonképpen azt hittem ebben az évben végre egyenesbe jövök és minden jel is erre mutatott, ehhez képest most negatív irányban vagyok. És nem feltétlenül a vírus miatt. Lelkileg is egyre nehezebb. Én nem tudom, de valahogy nem találkozom manapság olyan különleges emberekkel mint régebben akik a barátaim voltak. Mind lányok és fiúk egyaránt. Ugye korábban nagyon sokat jártam Bács-Kiskun megyébe sok helyre szórakozni, meg társaságokba. Elég sok embert ismertem. Na manapság már ezek nincsenek és nem tudom miért? Nagyot fordult a világ. Azért szerettem le menni Szegedre is a Szegedi Ifjúsági Napokra, Szegedi szabadtéri színpadra is kaptam többször VIP jegyet. De sokat jártam Kecskemét, Lacháza, Harta, Kalocsa, Baja, Kunszentmiklós, Solt, Pécs is. Azért szép emlékeim vannak. 2012-ben a Miss Kalocsa versenyen is személyesen ott lehettem és büszke voltam, hogy az egyik lány akivel nagyon jó barátságban voltunk, 2. udvarhölgy tudott lenni, pedig erős volt a mezőny. Akkoriban volt itt minden, kulturális események, éjszakai élet, zenei fesztiválok. Jó visszaemlékezni. Most már 2020-ban talán mint meghívott céges partner vagy informatikai beszállító tudok majd részt venni ezeken az eseményeken és igazából az lesz az igazi visszaigazolás számomra. Szekszárdra már például többször hívtak le cégekhez beszállítói partnert keresve. Azért ezek a sikerek büszkeséggel töltenek el. Remélem az élet más területein is végre elér a szerencse és a boldogság is már. Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése