"Volt egyszer egy lány, volt egyszer egy réges régi történet,
10nél is több esztendőre visszanyúló képzelet.
Olyan volt mint a mesében, mikor rabul ejtette szívemet.
Elsőként meglátni a gyönyörű szemeit, ami rögtön messzire elrepít,
képzeletben mellette, arcát sose feledve, töprengeni, merre repít el...?
repít el a képzelet, miközben, minden percben a szívét keresve,
próbálod újra megtalálni, kezedben tartani, szorítani.
Előtted van a tekintet, az a soha el nem múló képzelet.
A lány, a gyönyörű táj, a száj ami újra megbabonáz,
A csók és az ölelés ami örökre el nem vész.
A jég, ami talán egyszer végre elvész,
Felolvad és egyszerűen kész, pompázik újra az egész.
Akkor is mellette ha nehéz, s lélekben talán újra megint egy kerek egész."
By: Balázs 2020
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése