Fúj a szél, hűvös minden, fagyos lett a szív,
De hív, talán újra dobban még.
Mondd, hogy félsz, és nem dobhatsz el a semmiért,
De mért csak ennyit ért az egész?
Vártam rád, eljösz hozzám,
És együtt éljük át ezt az éjszakát!
Kéz a kézben, csókok tengerén,
Talán benned él,
Óóó várj, elvisz az éjjel,
És új holnapra ébred egy új reménnyel,
A szívünkben örök szenvedéllyel!
Bármit mesélsz, a sok hazugság talán sosem lesz elég,
De elmúlt, bármit tettél, úgy van, ahogy rég,
Ugye gondolsz rám mélyen, őszintén?!
Hogy újra szeretni tudj, hogy élj!
http://www.mediafire.com/?7zmktzmky3r
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése