Sziasztok!
Ma összességében jobb kedvel voltam mint máskor és örülök, hogy annak ellenére, hogy nagyon változékony idő van, lehet élvezni a nyár adta lehetőségeket. Ma volt a napja, hogy elmentem a kereskedésbe és ajánlatot kértem autó ügyben. Első kőrben azt hiszem, hogy úgy néz ki idén már nem jön meg az új autóm. Még ha minden jól is megy, több hónapos a várólista mire tudnak szállítani. Persze ehhez az is kell, hogy minden simán menjen. A rossz hír viszont, hogy átlagosan 15%-os áremelés történt az általam kikalkulált árhoz képest. Így most még mélyebben kell a zsebbe nyúlni. Nem egyszerű az biztos. Nem éreztem magam még soha ennyire távol dolgoktól mint az utóbbi pár évben. Akkora lett a szakadék szerintem, hogy kiszámíthatatlan lett minden. Félek is kicsit hitelekbe is belevágni, mert annyira kiszámíthatatlan lett minden, hogy 5-7évekre lekötni magad eléggé nagy kockázatnak tartom. Mindenesetre úgy néz ki nincs más lehetőségem jelenleg erre. Összességében szép lassan így lehet a csúcsról a padlóra kerülni. És annyira nehéz újra felépíteni. Több év munkája az is ahol most tartok és az idő csak fogy. Pedig annyira szeretnék még élni, dolgokat megtapasztalni, át élni egy más szellemben már. Nagyon hiányzik ez. Ez hiányzik a legjobban az életemből és sajnos előttem az ajtó zárva és tudom, hogy mi vár rám az ajtó mögött, azt is tudom, hogy ki lenne a kulcs az egészhez, mégsem tudok belépni rajta. "Nagyon hiányzol!!" Mindig bevillannak a pillanatképek, rengeteg emlék, pillanatok amik soha sem felejtődnek el. Rég volt, más volt, de igaz volt! Azóta sem találtam hozzá hasonlót. Mindenkinek megvan a maga párja csak meg kell keresni. De sokszor hosszú az útkeresés, sokszor egy élet is kevés hozzá. Sokszor találjuk meg hamar, de sokszor találjuk meg az életünk vége felé. Sokszor gondoljuk róla, hogy megtaláltuk, de sokszor szembesülünk vele, hogy mégsem! Sokszor azt hisszük boldogok vagyunk, de valójában sokszor járunk tévúton. Megannyi lehetőség amiről elsőre nem is tudjuk megállapítani a valóságot. Csak sodródunk néha az árral, amikor haladhatnánk a hullámok tetején is. Én azt hiszem megtaláltam az utam, csak nem tudok járni rajta. Nehéz kérdések ezek, mindannyiunk fejében megfordultak már ezek a gondolatok. Nem tudok mást tenni, csak reménykedni, hogy egyszer újra rám talál...
Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése