Egy kicsit apokaliptikus, majd fantasztikus nagyívű érzelmeket felvonultató különlegességgel kezdem ezt a mai bejegyzést, ami kicsit a hullámzó lelki világomra is jellemző. Hallgassátok meg ti is ezt a fantasztikus újdonságot és merüljetek el a világában, ami tükröt és jövőképet is mutat számunkra, még akkor is, ha az nem feltétlenül pozitív. A csodálatos az, hogy vannak még ilyen emberek, akik ezt létre tudják hozni zenében. Mert ahogy a falevelek összerezzennek itt az ablakomnál, úgy hullámoznak a dallamok is, és úgy sodor magával az érzelemvilág is. Fantasztikus egyébként most ez a nyári simogató időjárás is hozzá, egyszóval, most amikor ezt írom, éppen minden körülmény adott és tökéletes a teljes összképhez. De mi is az, amin éppen gondolkodom közben? Talán az, hogy megpróbáltam újra írni neki megint. Több mint 1 hónappal a legutolsó üzenetem óta, de semmi reakciót nem kaptam. Kezdek kimerülni sajnos, pedig annyira szeretném Őt. Talán senki nem szeretné ennyire őszintén és intenzíven mint én, és mégsem kapok esélyt a sorstól. Pedig annyira őszinte voltam vele, kiadtam mindent amit belűl gondolok és érzek, de úgy néz ki, hogy az is elveszett, amit eddig pozitív irányba tettem, és könyvelhettem el, hogy legalább olvas, vagy valami kommunikáció van. Talán most érzem a legtávolabb, és ez nagyon nagyon rossz a szívemnek. Hiszen annyira különleges és annyira gyönyörű. Nehéz elfogadni, feldolgozni, hogy ilyen távol kerültem újra... Úgy érzem, megint velem van valami baj, nem akarom, hogy a múlt rossz eseményei újra ismételjék önmagukat, és emiatt legyek elkönyvelve, megbélyegezve és emiatt legyek hátrányban. De úgy tűnik minden erőfeszítésem hiába jelenleg, vagy legalábbis nem lehet tudni, hogy valójában mi van a háttérben. Csak abban reménykedem, hogy egyszer kiderül, hogy valójában mi is van. Mert amikor utoljára beszélgettünk, nem tűnt úgy, hogy ez fog következni. Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy senkit nem érdekel már egy különleges belső, vagy a valódi érzések, a törődés, a becsület. Ezek a szavak kezdenek elveszni az időben. Számomra ez eléggé szörnyűnek hat. Pedig a legcsodálatosabb lányt szeretem és annyira jó lenne, ha elhinné, hogy Ő valóban az és nem csak azt gondolná, hogy csak én látom annak. Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése