Heartbreak... :(:(

Szeptember 15-16.
A Remény...

Hát elkezdődött a végzetes utazás az újjabb lehangolásal... :( Sajnálom nagyon , h megint ilyen témát kell ide beírnom. De komolyan. Lehetne már egy ami happy. Hát nem úgy mennek a dolgok mostanában mint ahogy kellene. "Nekem már csak a remény maradt, sokszor érzem ezt. Érzelmek nélküli hideg remény. Már csak egy régi emlék: Az a szám, ami dallamával felkeltette az érzékeinket. Egy gyengéd ölelés, amikor forró testünk egymáshoz simul azon a nyári éjszakán. Sötét volt, csak a csillagok fénye világított le ránk. Szíve dobogása érződött testemen, ahogy egyre hevesebben ver. Lassú szellő simogatta végig hirtelen a vállát. A szeme csak úgy ragyogott a holdfényben. Ő volt aki elvarázsol tekintetével. Hirtelen erősödik a forróság, gyengéden összeér ajkunk az éj leple alatt. Majd egy csapásra minden megváltozott. Nem maradt más belölle csak egy könnycsepp ami végigfutott szomorú arcomon. A romantikus éjjelt felváltja a kínzó illúzió. Csak egy álom már csupán. Belereszket egész testem... Könnyes szememet lassan kinyitva látom még a holdat előtünni. Fénye távolodik, nem ölel karjaival tovább. Feketébe burkolódzik a csillagoktól fényes ég is... A bánattól elgyengűlve nézek fel a fekete égre. Keresem az angyalok vígaszáúl szolgáló választ a kérdésemre: MIÉRT????!! Lelkemben még szólnak a dallamok, az egyetlen éltető erő... Vajon megtalállak-e még valaha téged??? Újra csak ez a kérdés jár az eszemben miközben szegezem tekintetemet a sötét égre. "Kérlek, had lehessek veled", súgja egy utolsó hang belülről, de lassan elcsitúl minden körülöttem és megpróbálom a fejemet egy jobb álomra hajtani azzal a reménnyel, h reggelre mellette ébredhetek!"