Holnap van a nagy nap, ismét egy év eltelt, próbálkoztam, de egyenlőre nagyon távol kerültünk egymástól. Május eleje óta szinte teljesen eltávolodtunk. De én nem adom fel. Nem tudom elfelejteni. Holnap lesz az Ő napja, amikor csak Ő a fontos. És nem tudom, hogy ezt a napot kivel és hogyan fogja ünnepelni. Nagyon szeretném, ha megosztaná velem, hogy miket érez ott belül. Nagyon szeretnék mellette lenni. De még jobban szeretném ölelni és fogni a kezét. Éreztetni vele, hogy mellette vagyok mindenben. Mert nincs is annál szebb és jobb ha valaki iránt őszinte érzelmeket érzek. Csak ennyi. És ehhez a bejegyzéshez is dukál egy igazán tele érzésekkel operáló szám. Az egyik kedvenc Vaeros számom manapság. Sokat hallgatom mert annyira sok mindent mond. A szívnek és a léleknek. Mert ahogy itt kinézek az utcára az ablakomból, nem látok semmi mást, csak megnyugvást, sötétet, és lassan egészen hideget, mivel jön a hideg tél. Be kell húzódjak újra a szobámba, a gép elé, és írnom kell mindennap arról ami itt bent van. Mert akkor a legjobb, ha legalább valakinek kiírhatom, ha már mondani nem tudom... Stay tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése