A hónap utolsó napja, Halloween első napja! Minden nyugodt és az emlékeké a főszerep. Akikre örökké emlékezni fogunk és akik örökre itt élnek velünk. Én már tegnap is mécseseket gyújtottam, ma is kint voltam emlékezni, és holnap is ki fogok menni. El sem tudom mondani mennyire megnyugtató érzés látni a sok világító mécsest, hallani azt a csendet és nyugalmat ilyenkor. Teljesen más mint az év bármelyik másik napjában. Sok minden kavarog bennem ilyenkor, mert rengeteg emlékem van. Sokszor eszembe jut az a sok emlék ami történt. Sok jó dolog és az a rengeteg utazás. Amit közösen tettünk meg a legkomolyabb helyeken. Hiszen annyira jó volt. És nagyon nagyon hiányzik, mint ahogy te is nagyon nagyon hiányzol nekem! Mert mindig is a magad módján terelgettél az életben, és mindig ott voltál mellettem ha baj volt. Annyira, de annyira hirtelen történt minden, hogy fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, és már nem voltál. El sem tudtam rendesen köszönni és ez fáj a legjobban. Remélem már megtaláltad a nyugalmat, és föntről mindig látsz engem, látod, hogy merre tartok és hogy megy a sorom. Remélem segítesz is és vigyázol rám továbbra is. Nagyon hiányzol drága Apukám!
