2021.06.29....

 Lassan július és belecsapunk a nyár közepébe. Szeretnék még élményeket. Szeretnék kimenni Mogyoródra is az Aquarénába. Szeretnék még sok mindent át élni. Tegnap nem tudtam sajnos írni, este már korán elaludtam, de aztán az éjszaka közepén meg felébredek. Meg vagyok viselve idegileg ez már azt jelenti. Szükségem lenne egy kis mentális kikapcsolódásra. Az a baj, hogy nagyon sokat rágódok belül. Szorongok tudat alatt és ez nagyon de nagyon rossz. Ez a tegnapi Bucky féle megosztás nagyon jó volt. Fantasztikus érzelemvilágú a szám. Gyönyörű! Bárcsak ne zárult le volna egy korszak... ez jut eszembe többek között erről a számról. Hiszen mostanában visszagondolok és annyira jó korszakaim voltak. És olyan jó emberek voltak körülöttem. Nem tudom, hogy mikor és hol változott meg, vagy mitől és mikor. De nagyon szeretném újra át élni. Nem tudom, hogy lesz-e még lehetőségem. Mindenesetre mindennap várom a megváltást. Kicsit most eltereli a figyelmemet a foci mostanában. Amióta EB van, azóta focilázban élek. Szeretem ezeket a nagy tornákat. A foci tényleg összehoz. Mára ez most ilyen rövid volt, de azért jövök majd vissza holnap is. Stay Tuned...

2021.06.27....

 

Bucky · Bucky - Illusion

Egy fantasztikus újdonsággal indítom ezt a mai bejegyzést. Egy igazi vallomás is lehetne akár ez a szám, tele érzésekkel. Ma nagyon sokat gondolkodtam. Nincs túl fényes jövőképem sajnos ha a jelenlegi helyzetemet nézzük. Még akkor is ezt kell mondanom, ha sokkal jobb helyzetben vagyok mint sokan mások. Mert ez nem minden, bár fontos tényező, de úgy vagyok vele, hogy inkább legyen semmink de legyünk együtt boldogok, mint, hogy egyedül. A magány nagyon kemény ellenség. Főleg úgy, hogy van akit szeretsz tisztán, őszintén. És mégis egyedül töltöd a mindennapokat. Ez a legrosszabb. És a tudat, hogy nem tudsz rajta változtatni. Az még rosszabb. De, hogy jutottam el ide? Magam sem tudom, de tényleg. Talán ez a kifordult, mocskos világ tett ide. Mert nem tudtam azonosulni vele, nem vettem fel a ritmusát, nem lettem gátlástalan. Sokszor gondolok arra, hogy vajon merre tartanék és hol lennék már, ha olyan lennék mint amit ez a világ megkövetel? Nem tudnék tükörbe nézni. De mi értelme akkor a jó életnek, ha nincs becsülete? Ezek mind mind hatalmas kérdések és dilemmák az ember gondolataiban. És erre jön még rá a rohanó idő csapdája. Mert már 35 lettem és az utóbbi 5-6 évben semmi nem változott. Úgy érzem, hogy ugyanott ülök és ugyanúgy küzdök, pedig a tavalyi és az idei évem is kiemelkedően indult több szempontból is. Mégsem tudom azt mondani, hogy elégedett vagyok. Bezárva érzem magam emiatt és csak nézem az ablakon keresztül, hogy megy el mellettem az idő. Hogy váltakoznak az éjjelek, nappalok és arra gondolok, hogy miért nem én vagyok most mellette? Miért szeretem ennyire? És miért nem lett közös jövőnk eddig? Bárcsak mellettem lenne és átölelne. Bárcsak fogná a kezem és segítene lelkileg. Bárcsak én is segíthetném őt a nehézségekben. Bárcsak hagyná, hogy közel kerüljek hozzá. Vágyak amikre a legjobban vágyom. És amire mindennap gondolok. Remélem mindennap, hátha megtörik a jég. Nem hagy az élet bizonyítani úgy érzem. Szép gondolatok ezek megint itt a hétvégén... Sajnálom, hogy megint kicsit negatív hangulatú bejegyzés született, de remélem tetszeni fog nektek ez az újdonság. Hallgassátok meg mindenképp. Stay Tuned...

2021.06.26.... Nyári Forróság, Nyaralás...

 21 napja nem írtam új bejegyzést. Elnézést is kérek az olvasóimtól. Egyszerűen nem volt ihletem írni és eléggé sok minden tennivaló volt még itt a múlt hét folyamán. Ezen a héten meg ebben a 40 fokos melegben muszáj volt a vízpartra költöznöm. Bár amikor nem a vízben voltam, akkor elviselhetetlen volt és eléggé szenvedtem. De összességében eléggé jóra sikerült ez a hét. Volt itt minden. Hétfőn és kedden vízre szálltunk és kihajóztunk a Balaton közepére. Most kapott el a vitorlázás igazi varázsa amúgy csak igazán. Ez egy életforma. Hát most már nálam is a hajózás és a repülés a két abszolút favorit dolog. Nem sikerült most felszállni a hőlégballonnal, de talán idén majd még sikerülni fog. Mert már volt nekem minden, ejtőernyő, szélcsatorna, most akkor a vízen is megmutattam magam, szóval pár dolgot ki tudok pipálni így. Aztán megkóstoltuk a város legjobb fagyiját a bagaméri fagyizóban. Akik instán látták a story-t azok meg is találhatták a helyet könnyen. Fantasztikus ízek és minőség. Szinte teljesen megelevenednek a fagyiban az ízek. Aztán volt itt még rengeteg strandolás, és a klasszikusok: lángos, gyros. Tihanyi levendula és levendula fagyi is. Egyszóval ez most jól sikerült. Igaz nem vagyok még kész a lakásommal, de most már hetek kérdése csak és akkor már belecsaphatok a dolgokba. Egyébként feltűnően kevesen voltak most hétköznapokon, pedig az ember azt gondolná, hogy nyaral mindenki, ehhez képest kevesen voltak, vagy máshová mennek. Bár ma mikor jöttem haza, összefüggő több tíz km-es dugó volt lefelé a pályán. Nem tudom, ez mennyire és hogy éri meg, hogy hétvégére lemenni. Nekem ez most biztos nem érné meg. Aztán robogunk tovább, mert a SunCity és a Helka is fantasztikus eseményekkel robbantott amíg lent voltam, és még jönnek is újabb szuper bulik is. Aztán a hét második felében még cabriozni is tudtam. Már ettől sem vagyok messze, hamarosan nekem is lesz sajátom amiben loboghat a hajam :) Többen mondták, hogy engem az isten is cabrio-ba teremtett, én is így gondoltam. Állítólag nagyon jól állt, úgyhogy most már biztos, hogy veszek egyet. Jó lesz az a nyár folyamán. :) Jövőre aztán nyárra meg remélem igazán megérkeznek az élmények is. Persze fantasztikus lenne ezt átélni végre olyasvalakivel akit szeretek és nagyon közel áll a szívemhez, de úgy néz ki, ez egyenlőre még várat magára. Április vége óta semmi életjel tőle. Egyszerűen nem is tudom hova tenni, de bárcsak könnyebb lenne, vagy újra együtt lehetnénk. Én 100%-ban megpróbálnám boldoggá tenni és nőként kezelni, de nem kapok lehetőséget erre egyáltalán, ezt tapasztalom. Pedig mennyire jó lett volna most itt együtt. Hiszen annyira és őszintén szeretem Őt. De ezt rajtam kívül úgy látszik más nem tudja, nem látja, vagy nem akar tudomást venni róla. Így nekem nagyon nehéz, mert próbáltam többször is túllépni rajta, elfelejteni, de egyszerűen mindig megrekedtem egy olyan kapcsolatban, egy olyan személlyel, ahol nem volt tovább, nem tudott többet a dolog és így újra oda jutottam, hogy így ennek semmi értelme. Nekem Ő kell és nem más. De valahogy minden nap próbálom elfogadni, próbálom feldolgozni, de nem megy. Mert hiányzik. Annyira különlegesen gyönyörű, hogy nem tudom semmihez hasonlítani. És ez a legrosszabb, hogy tudom, hogy mennyire gyönyörű. Nem tudok a szívemnek parancsolni, így marad a remény minden egyes napra. Hátha egyszer megtörik a jég. Örülök, hogy újra írhattam és hogy továbbra is olvastok. Stay Tuned...

2021.06.05....

 Végre egy igazi nyári hétvége. Meleg és napsütés. Igazi strandidő, de amíg nem kapom meg az igazolásom, addig sajnos ezzel várnom kell, pedig már mentem volna aquaparkba. De még be kell szereznem egy fürdőgatyát is. Körbe is néztem a 2021-es Oakley, Billabong, Quiksilver kollekcióiban, és találtam egy jót, bár konstatálnom kellett, hogy 15-20e alatt nem lehet találni semmit sem. Ez azért elég kemény. Mindegy meg kell venni, mert nem tudok különben strandra menni. Közben félbe is hagytam ezt a bejegyzést és pár órával később folytatom. Hallgatom a zenét és közben rá gondolok. Most fog teljesen más irányt venni a bejegyzés. Mert úgy érzem, hogy én ilyen vágyat még nem éreztem. Hiszen annyira szeretném boldoggá tenni, annyira szeretném érezni minden apró érintését. Hiszen annyira különleges. Hiszen annyira egyedi. Szeretnék forróságot hozni a szívébe és a testébe. Mert ennyi idő után végre újra közel szeretném érezni. Végig csókolni a nyakát és megfogni a derekát. Érezni minden csodát amit ő tartogat, és megfejteni minden titkot amit rejteget. Mert nem is lehetne különlegesebb és csodálatosabb annál a különlegességnél ami benne lakozik. Részese szeretnék lenni a csodának. Tudom, hogy nagyon messze vagyok most tőle, de hiszek a reményben. Hiszem, hogy egyszer talán megtörténik... Stay Tuned...

2021.06.04....

 

Bucky · Bucky - Secret

Régi sebeket tép fel ez a szám amit ma találtam. A Secret azokra az időkre emlékeztet, amikor még voltak titkaim és amikor ezeket különös odafigyeléssel őriztem. Amikor még szerelmes voltam, vagy amikor összejött az a csók vagy ölelés amire olyan hosszú ideje vártam. Amikor még együtt néztük a csillagokat, amikor még egymás kezét fogva sétáltunk a Dunaparton. Nagyon szép ez a szám. Számomra legalábbis. Akinek ennyi érzés van a lelkében, annak biztos sokat fog előhozni a régi emlékek közül ez a szám, ha meghallgatja. Én már csak emlékezek ezekre a pillanatokra. Már csak az emlékeimben élnek ezek egy messzi messzi világban, ami már réges-régen elmúlt. Amikor még a világ teljesen más volt. Amikor még nem voltak lájkok és nem a hülyeségben éltünk. Amikor még voltak valódi dolgok és kapcsolatok. Minden talán akkor kezdett elromlani amikor megfertőzött minket ez az online világ. Ki tökömet érdekli ez?? Kit érdekelnek a lájkok vagy a követők? Én inkább valódi életet élek. Csak ezért vagyok egyedül. Nem vette el az eszem, a gondolataim és az életemet az online tér, sőt egyáltalán nem érdekel. Inkább sétálnék veled újra a Dunaparton, a szigeten, vagy bárhol, de csak kettesben. Mert számomra te mindennél többet jelentesz. Nekem nem furcsa ezeket leírni, kiejteni, kimondani, elmondani. Bárcsak a szemedbe mondhatnám, hogy mit érzek. Az lenne a legboldogabb pillanatom. Enélkül céltalan lett az életem. Belefáradtam a falakba. Most is csak hallgatom és nézek ki a csodás környezetbe. A fákra és a napsugárra. Ami még ilyenkor is idevilágít. A nyugalomra amitől libabőrös leszek. És nem várok semmit jobban, mint téged! Stay Tuned...

2021.06.03....

 Átlagos napjaim vannak, pedig annyira szeretnék valami változást. A munkálatok meghatározzák minden napomat. És egyenlőre csak csúszik a befejezés is. Minden nap nyugtalanul hajtom le a fejem este és változó, hogy, hogy kelek fel. Céltalan lett sok minden számomra. Így már nem tudok mást tenni, csak leszarni mindent és nem tudomást venni a problémákról. A folyamatos falakba ütközés és elutasítás már annyira megviselt, hogy ilyen lettem. Pedig tudnék nagyon is más lenni. Csak kéne valaki aki célt ad őszintén. Akihez kötődhetnék. De erre ismét megint nincs lehetőség. Annyira távolinak érzem magam tőle. Rettentő távol. Baromi szomorú is vagyok emiatt. Nehéz ezekkel a gátlásokkal együtt élni. Ezekkel a fékekkel és azon töprengeni, hogy hol rontottam el. Mikor lettem ilyen? Hova tűnt az a magabiztos srác aki voltam. Egyszerűen megevett az élet és kiköpött úgy érzem. Rossz döntések sorozata, és így tovább. Bárcsak én is vele lehetnék, bárcsak én lennék akire felnéz minden reggel. bárcsak mellettem ébredne és engem ölelne. Bárcsak adna célt és adhatnék neki én is célt, önbizalmat és boldogságot. Bárcsak ne kínozna tovább... Nehéz kitörni a lelki válságokból úgy érzem. És ahogy haladunk előre és életünk egyre nehezebb lesz, úgy lesz egyre nehezebb legyőzni a szorongásainkat. Mára ennyi a gondolatokból... Stay Tuned...

2021.06.01....

 Mai nappal papíron beköszöntött a nyár, bár rohadtul nem lehet ezt érezni az időjáráson. Már csak abban reménykedem, hogy amilyen későn jön, olyan későn is fog menni és csodálatos ősz lesz. Ha már másban nem reménykedhetünk. Nem túl rózsás a helyzetem az év hátralévő részére nézve. Semmilyen szempontból sem. Remélem a félelmein alaptalanok és nem fognak beigazolódni. Úgy érzem valamilyen szörnyű időszak történik velem bizonyos szempontból. Mert sokan úgy láthatják, hogy az életem csodás és nekem mennyire jó, de közben belül meg "vérzem" lelkileg. És teljesen össze vagyok zavarodva. Rettentően zavar, hogy ennyire elutasító velem a sors és ennyire le írt engem. Csak nem tudom miért. Évek óta ellenszélben küzdöm üzleti életben, magánéletben. Tavaly és idén látszott egy kicsit egyenes út, de aztán most április vége óta nagy szakadék és zuhanás. Persze az ember kezdetben próbálja elkerülni az egészet és nem tudomást venni róla, de aztán ahogy múlik az idő és semmi pozitív változás, úgy kezd elmélyülni a szorongás benne. Ott bent tudat alatt. És ez a legrosszabb. A lány akit mindennél jobban szeretek, kezdtem azt hinni, hogy talán egy kicsit közelebb kerülhetek hozzá, most úgy érzem, ilyen távol még nem voltam sosem tőle. Én próbálnám elfelejteni, sokan mondják, hogy lépjek túl, de én nem tudok, nem akarok. Nem találtam nála jobbat, szebbet, okosabbat, pedig megpróbáltam 4 másik nővel is, de csak arra jöttem rá, hogy ez tévút és nem vezet sehová. Ez meg így értelmetlen. Csak az időmet vesztegettem el évekig úgy, hogy csak azért, hogy legyen valakim. Ne legyek egyedül. De sehogy sem volt jó. Aztán elintézett a sors évekre. Tragédiákat öntött a nyakamba és jó időre a mélyre taszított. Rohadt nehéz volt felállni, részben megpróbáltam, talán mondhatom, hogy részben sikerült is, de azóta minden egyre nehezebb. Kilátástalan! Látszólag hiába van minden rendben, valójában semmi sincs rendben. Komoly, nehéz és mély gondolatok ezek, miközben az emberek nagy rész csak azzal foglalkozik, hogy végre mehetek tömni a fejem valami puccos helyre, vagy mutogathatom a seggem valami tengerparton, vagy kocsmázhatok éjszaka. Irigylem az olyanokat akiknek csak eddig ér az agyuk mert sokkal könnyebb lenne, ha nekem is ennyire futná csak. És nem látnám a fától az erdőt. 15 évet mennék vissza legszívesebben az időben ha tehetném. Akkor volt jó az élet és felhőtlen... Stay Tuned...