2020. január 9., csütörtök

2020.01.09. Csütörtök...

Sziasztok!

Még egy teljes munkahét sem telt el ebből az évből, de már úgy érzem mintha 1hónap telt volna el akkora lendülettel indult a 2020. Hála istennek most van munka és nagyon jó visszajelzéseket kaptam, úgyhogy örülök nagyon.
Tegnap se tudtam írni mert már annyira fáradt voltam ez este, hogy inkább lefeküdtem aludni. Ma jó korán indult a napom, reggel nyolckor már csöngetett a GLS, hogy hoz és visz is csomagot. Aztán kezdődött a reggeli készülődés, pontos beosztásban a reggeli, készülődés stb. Nehéz tartani sokszor a beosztást úgy, hogy közben ügyfelekhez is kell alkalmazkodnom. Aztán délelőtt felkerekedtem és elindultam a városba a körutamra. Eléggé nagy kört írtam le, mentem kb 60km-tert az tuti. Alig vártam, hogy végre haza érjek. Még időben jutott idő egy nagyon jó gyros tálra is. Pont jól esett mert annyira éhes voltam már mint állat. Aztán ahogy hazaértem délután, úgy voltam vele, hogy most de jó a kis csönd és nyugalom, nem jön senki, nem hív senki akkor alszom egy két órát. Úgyis olyan borongós, sötét idő volt. Sikerült is aludnom majdnem 6-ig amikor is már megint csörgött a telefon... Még két ügyfél így este, általában 8-ig szoktam elérhető lenni. Gyorsan ezeket is lezavartam úgyhogy mondhatni jó napot zártam. Különösképpen arra leszek kíváncsi, hogy alakul majd a céges megrendelésem, mert ma személyesen ott is voltam ez ügyben tárgyalni. Jó lenne ezt is jól megugrani. Próbálok dinamikus lenni, úgyhogy a sok munka remélem meghozza az eredményt hosszútávon is. Mindenesetre próbálok talpon maradni. Sokszor elmondtam már, hogy egyedül mennyire nehéz, mert sok olyan helyzet van amikor jól esne egy "segítő kéz" akár lelkileg is, érezni, hogy valaki támogat. Egyszer talán majd eljön ez is. Bár amennyire kifordult ez a világ és amilyen alacsony lett az értelmi szint, nem tudom milyen változás lesz. Mert én nem tudok azonosulni ezzel a hétköznapi "egyszerű" szinttel. Én valami különlegesre vágyom. Ma is pont szóba került, hogy sokan még mindig szeretnek villogni például a telefonjukkal... Ezeknek vajon milyen életük lehet? Az az egyetlen boldogságuk, hogy megvesznek egy drága telefont részletre és akkor na? Szóval én ezt sose fogom megérteni mert úgy látom, hogy amennyire gyorsan fejlődik a technika meg minden, annál hülyébbek az emberek hozzá... Hát litániákat lehetne erről a témáról írni, de azt hiszem most inkább le fekszem és mára befejezek mindent. Legyetek jók. Stay Tuned...

Nincsenek megjegyzések: