Hétvége Után Nem Éppen Vidám Hétkezdés... :S

Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem ezt el. Ezt a számot hallgatva és őszintén a szívembenézve elgondolkodtam bizonyos dolgokon. Valahogy meg kell értenem, hogy hiába erőlködök nem tudok a helyzetemből kitőrni. Meg lettem pecsételve a sorssal, hogy nekem nem jöhet össze semmi sem. Tavaly még csodálatos tengerparty nyaralásról álmodoztam az adria partjain meg ősszel alpokbeli kirándúlásról, de idénre nem lett belölle semmi sajnos. Egyszerűen hiába próbáltam a végsőkig megtartani az utakat azok elúsztak. Mostanra oda jutottam, hogy a belföldi nyaralás terveimmel is gond akadt. Eléggé zavar, hogy nem tudom megengedni azt amit ilyenkor mindenki alapnak tart. Elgondolkodtatott az is, hogy valójában a sokegyedűlléttől nekem könnyebb elmennem egyedül pl. szórakozóhelyre mint mással. Tudom ez rossz dehát mit csináljak? :/ Nem úgy alakultak a dolgaim mint ahogy reméltem... :S Közben szerelmes is lettem (igaz sokan ezt úgy gondolják hogy én már nem lehetek) próbálgattam a szárnyaim újra bontogatni. Több-kevesebb sikerrel. Sajnos lehet miattam, de sok konfliktus adódott meg lehet adódni is fog. Próbálom magam nem idegesíteni ezekmiatt de nem mindig sikerül. Megfogadtam, hogy senkivel nem fogok ordibálni mostmár, magamba folytom ami bánt vagy naon rosszúl esik. A tavalyi szerelmiügyem miatt meg azt fogadtam meg, hogy mindenkivel őszinte leszek mindig. Nagyon nagy csalódást okoztam akkor valakinek és hát nem szeretnék hasonló ügyet megint. Próbálok optimistán hozzáálni a dolgokhoz. Sokan azt gondolják, hogy ennyi csaj után már könnyű az életem, de el kell, hogy szomorítsam azokat akik ezt gondolják mert pont az ellenkezője. Kevés a barátom is sajnos az aki olyan tényleg igazi. De valamikor ezek a barátok is cserbenhagynak. Engem egyedül csak az zavar, hogy egyedül vagyok. Hogy soha nincs mellettem senki amikor igazán kéne, vagy ha van néha akkor is az olyan, hogy semmilyen. Biztos amúgy, hogy szeretethiányos vagyok. Már mondták páran ezt is és talán igazuk volt. Keveset kaptam a csajoktól, vagy ha kaptam akkor az csak látszat volt aztán csalódás követte. Megváltozott így a kép belül bennem sajnos. Nagyon sok elutasítás ért a megértés helyett. Most is a jelenlegi kapcsolatomra is kihat ez a szeretethiány sajnos. Nehéz naon így. Nem érzek úgy semmit. Eddig elég sokminden rossz ért amiatt, hogy én naon adtam de nem kaptam. Őszinténszólva soha nem akarok megint ilyen hibába esni. Csak nehéz megállni ha az ember beleszeret valakibe. Sokszor mamámékat is megbántom sajnos, hogy tiszta szótlan vagyok ott meg nem hagyja el az arcomat egy mosoly sem. Hát néha sajnos ilyen hangulatban vagyok igen, leperegnek elöttem a dolgaim és csak a zenét fogom fel amit olyankór nem took letenni és irritál eléggé ha baszogatnak olyankor vagy ha nincs zene. Így nőttem fel, hogy megszoktam a folyamatos zenét. Ez lett az életem. Sokszor jelentett megnyugvást meg menedéket a bajok elöl. Emlékszem még amikor a duna partjára menekültem éjszakákon át a holdat nézve a szentendrei szigetre.