Egyszer már karomban tarthattalak,
Párnák közt boldogan csókoltalak,
Tudom, hogy nem volt más csak egy játék
Hazug embertől, hazug ajándék.
Esténként álmomban veled vagyok,
Könnyekkel küszködve szavakat súgok,
Lehunyom szemem és csak téged látlak,
Őrzöm a szépet, téged kivánlak.
Mostmár egyedül járom a végtelen utakat,
Egyedül élem a magányos hónapokat,
Emléked örökre a szívembe zártam,
Ez maradt nekem mert hiába vártam.
Egyedül járom a végtelen utakat,
Egyedül élem a magányos hónapokat,
Emléked örökre a szívembe zártam,
Ez maradt nekem mert hiába vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése