Messze Tőlem...

Érdekes gondolatok fogalmazódnak meg bennem éppen amikor ezt a számot hallgatom és ezt a bejegyzést írom. Megint egyedül maradtam és valahogy most előtört belöllem egy érzés miközben épp egy ismerősöm adatlapját néztem meg egy közösségi portálon. Valójában az, hogy szinte nem nagyon maradt itt senkim. Mindenki akit szeretek, aki fontos az messze van tőlem. Nem lehetek velük akkor amikor épp szükségem lenne rájuk vagy épp jó lenne egy jót beszélni. Csak az internet kusza és hatalmas hálóján tarthatom velük a kapcsolatot, ott is bizonyos korlátok között csak. Talán ez a szám hozza ki belöllem ezt vagy valami vágy, nemtudom. Mindenesetre ez a Silence olyan tényleg mint a csönd. Olyan mintha egy nyári éjszakában csak én lennék meg a holdfény és csak a víz hangját hallanám egy fa alatt ülve a homokban. Volt alkalmam ilyen természetben lenni életemben egyszer épp akkor amikor a legnagyobb szerelmi bánatom volt. Dél Afrika mellett egy szigeten voltunk szinte érintetlen természetben az óceán partján, fehér homokkal. Szilveszter előestélyén kiültem a partra egy vodka tonic-al és csak néztem az eget, gondoltam arra, hogy vajon most mi lehet azzal a valakivel akit szeretek. Hát valami hasonlót sugall most nekem ez a szám is.