A mai napom és a mai bejegyzés elég szomorúra sikeredett. Nem indult és nem is folytatódott jól a mai napom. Eszméletlen csöndes nap volt a mai. Elég lent voltam ma lelkileg is. Próbáltam magam lefoglalni különböző dolgokkal, kitakarítottam a kocsit is, most, hogy jönnek a hidegebb napok, elkezdtem játszani a Horizon című játékkal. Fantasztikus játék, összetett, gondolkodni kell, taktikázni kell, nagyon le tud kötni. De még ez sem tudott kizökkenteni a mai napi vibeomból. Újra egyedül vagyok a gondolataimmal és nagyon rossz látni, hallani a történeteket onnan, ahol minden rendben van és boldogság van. Nagyon rossz az, hogy a különlegességem miatt szorulok ki sok dologból. Rossz érezni, hogy mennyire messze vagyunk egymástól vele is. Rossz elfogadni, hogy nem jelentek neki már szinte semmit, pedig nagyon próbálkozom. Minden szülinapján ott voltam virtuálisan. Miért ilyen nehéz minden? Sokszor teszem fel ezt a kérdést magamnak. Sokszor tér vissza ez a gondolat. Megértem, hogy én tehetek csak róla, de rossz nagyon elfogadni ezt. Egyszerűen elment az idő. Elmúlt! És talán ezt a legnehezebb elfogadni. Elszalasztott lehetőségek sora amit már nem hozhatok vissza. Így éltem az életem, hogy tudtam, hogy ez lesz. Küzdöttem, hogy én legyek előrébb, de nem sikerült. Remélem, hogy azért lesz mire visszagondolni. Legyen ez a mai végszó. Hallgassátok meg a mai különlegességet is. Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése