hát vegyes érzelmekkel hagyom itt az országot. Talán azért mert valahogy rossz mostanában az alap hangulatom? Lehet... Hát ennek sokminden és sokvalaki is lehet az oka... :( Mindenesetre tudom, hogy más tombolna örömében h ha a tengerpartra mehetne nyaralni 2hétre de valahogy én most olyan sehogyan sem érzek. Biztos jó lesz és nem fogok élmények nélkül visszatérni az fix! Valamilyen élményeim tuti lesznek. Valahogy ott belül ahol a szivem "volt" ott érzek most olyan kavarodást. Valaki talán tudja ennek az okát... Azt hittem, h mivel ez lesz az utolsó szabad nyaram majd minden összejön és boldog leszek. Úgy is indúlt. Soha nem volt talán ilyen boldog tavaszom mint ebben az évben. Jött a nyár és az is csodásan indúlt annak ellenére h nagy fájdalmakat kellett átélnem. Hát aztán az igéretemet beváltottam mert sokfelé utaztam belföldön is meg külföldön is. Sokmindent láttam, sokmindent éreztem legbelül. Már ha úgy vesszük nincs is sok hátra a nyárból. Lassan már csak egy hónap és nemigen remélhetek változást. Lesznek felfelé ívelések de nem hinném, h azokból valami tartosan fentmaradás lenne. Nyaralás után talán még a végső hajrában lesz egy jó kis hetem majd amikor felvidítanak. Szerencsére azért állnak még mellettem páran...
Remélem a tali Anettel király lesz és jól fogjuk magunkat érezni. Aztán azt is remélem, h veled Niki, összejön a tali és szintén jól fogjuk magunkat érezni. Tudom megkaptam tőled, h nagyon negatív vagyok, dehát mit csináljak, te is tudod, h mik történtek velem összeségében és hát szerintem az elég olyan dolog ami azzá tehet. Rossz úgy elkezdeni a nagybetűst, h nem látod az alagút végét. H ilyen kedvvel mész neki, csak előre, de magad sem tudod, h hova vagy meddig, vagy, h hol a vége, hova fogsz kilyukadni. Úgy tudod magad elött, h kegyetlen, senkire nem számíthatsz, mindenki csak a maga malmára hajtja a vizet. Senki nem fog veled törődni a szeretteiden kívűl. Nehéz így nagyon, h az embert nem húzza előre semmi ösztönző, csak próbálja késleltetni az időt, h minnél késöbb kerüljön ki a nagyvilágba, próbál menekülni a gondok elöl, próbálja rózsaszínben látni a világot. Sajnos a képzelet, az álomvilág az ami engem is a hibákba küld. Mert fáj a valóság, próbáljuk leplezni azt amit tudjuk, h fáj, h félünk tőle. Próbálunk elfogadtatni magunkkal egy álomvilágot úgy, mintha az a valóság lenne, miközben legbelül tudjuk, h az sosem lehet az. Sok csalódás engem is ilyenért ért. És ki tudja, h sokszor mi az amit látunk vagy gondolunk és mi az igazi valóság. Nagyon kevesen vannak akik meg tudják itélni a kettő közötti külömbséget még idősebb kórban is. Ilyen fiatalon amikor az ember lelkét meg szívét sok más befolyásolja szinte képtelenség józanul dönteni. Hát valahogy így, ilyen gondolatokkal készülök én is az életbe ki. Nagy önbizalommal azért remélem, h valamit elérek, bár nehéz úgy h az ember mellett nincs senki. Ilyenkor már kezdődnek a komolyabb kapcsolatok. Vagyis kéne h kezdődjenek... Dehát nem fog! Bár sose lehet tudni... És ahogy ez az élet egyre csak gyorsul, keményedik, egyre nehezebb is lesz megtalálni azt aki a támaszt vagy a döntő kapcsot jelentheti számunkra. Hát ez a világ 2007-ben. Vagyis mostmár érthetitek, h miért is mondom azt, h mos nincs kedvem elmenni nyaralni. KOMMENTKET ESETLEG VÁROK EHHEZ A TÉMÁHOZ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése