Tudom, megint régóta nem írtam. Nem tudom mi van mostanában velem... Elég sok a teendő és így elmaradnak eléggé az egyéb dolgok. Pedig ezen a nyáron nem ezt akartam csinálni. Na de elsőként, hallgassátok meg ezt az újdonságot tőlem, ami leginkább a mostani chilles mood-omra jellemző. Hétvége van és éget a nap, de a balaton helyett itthon ülök, azon töprengve, hogy oldjam meg, azt, hogy mindenre meglegyen a pénz. Évek óta ebbe a feszületbe lenni nem könnyű már. El szeretném magam végre engedni. A karrier már megvan, most már másra kellene koncentrálni. Ehhez képest nagyon messze vagyok a boldogságtól. Ez a legrosszabb. De tényleg. Akik fontosan voltak nekem, mindenki eltűnt már, és nem is tudok róluk semmit már. Akit szeretek, az se néz felém. Nem is tudok én se róla semmit hónapok óta. Ez az ami továbbra is a legjobban fáj! Mert nagyon szeretem őt. Nagyon jó lenne újra vele lenni, de így ez lehetetlen. És már minden erőmmel azon voltam, hogy hátha, ehhez képest sikertelenül jártam. Hiába próbáltam megtenni mindent amit innen lehet. Én csak őt szeretném! Magam mellé. Sokat szoktam erre gondolni amikor egyedül vagyok. De azt hiszem ez már esélytelen lett. És ez a legrosszabb. Itt maradtam megint teljesen egyedül. De tényleg egyedül. Vajon mikor és hogyan tud ez megváltozni... Ez az amit senki nem tud. Pedig nem szeretnék semmi mást, csak nyugalmat, boldogságot. Ezek nem nagy dolgok szerintem, de lehet, hogy mégis azok a mai világban. Addig is marad nekem a zene. Ami mindig itt volt mellettem. Stay Tuned...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése