2021.08.16....

 Közeledik a hosszú hétvége, és vele együtt a hónap vége is. Hivatalosan a nyár utolsó hónapjának a vége. Szar ezt így kimondani, mert amennyire vártam ezt a nyarat, annyira nem sikerült jól. Pedig előtte most nagyon jól álltam. Tudtam, hogy nagy visszaesések lesznek, de mégis elkapott a hév, és komoly beruházásokat tettem. Nehéz előre tervezni nagyon, de végre le szeretnék szabadulni ettől a nagy kiadástól. Nyugodtabb életet szeretnék, ha már boldogabbat nem kaphatok. Ez nagyon fáj belül amúgy, de ezt már tudjátok. Ma elővettem egy ikonikus darabot, amit akkor használtam, amikor elsőként találkoztam vele. Ugyan ekkor már voltak sokkal jobb telefonok is, (SonyEricsson K800i, Nokia N73) nekem mégis ehhez húzott a szívem. Elsőként forgalmaztam és ismertettem meg az embereket az okostelefonnal. Ez nem volt más mint a Motorola összecsukható Windows Mobile op. rendszerét használó készülékei, az MPx200 és MPx220-as modellek. Ma elővettem a fiókból egy vadonatúj Ezüst színű MPx220-at. Windows Mobile 2003 SE op. rendszer fut rajta. Ez is arra emlékeztet, mikor MSN-en írtam rajta neki! Mert akkor még elképzelhetetlen volt az, hogy egy natív MSN Messenger klienst a zsebünkbe tegyünk. Később aztán váltottam a Motorola Q9h-ra ami már Windows Mobile 6.0 majd 6.1-el már a Windows Live-ot is támogatta! Nekem ezek voltak az életem legjobb pillanatai. Amikor ezek a készülékek voltak. Jó ezekre visszagondolni, mert a mai fiatalok már nem is tudják mik ezek. Óriásit ugrottunk azóta a korral és idén már iPhone 13-al fogunk menőzni, mikor 2007-ben született meg az iPhone fogalom, és amikor ott voltam az Aventura Mall-ban a megnyitón! Hihetetlen, hogy amikor még nagyban üzengettünk MSN-en, már az iPhone létezett! :) Szép visszatekintések ezek. Na de mára ennyi. Stay Tuned...

2021.08.14....

 

Ṿ Ʌ Ẏ U · When The Night Came

Tudom, megint régóta nem írtam. Nem tudom mi van mostanában velem... Elég sok a teendő és így elmaradnak eléggé az egyéb dolgok. Pedig ezen a nyáron nem ezt akartam csinálni. Na de elsőként, hallgassátok meg ezt az újdonságot tőlem, ami leginkább a mostani chilles mood-omra jellemző. Hétvége van és éget a nap, de a balaton helyett itthon ülök, azon töprengve, hogy oldjam meg, azt, hogy mindenre meglegyen a pénz. Évek óta ebbe a feszületbe lenni nem könnyű már. El szeretném magam végre engedni. A karrier már megvan, most már másra kellene koncentrálni. Ehhez képest nagyon messze vagyok a boldogságtól. Ez a legrosszabb. De tényleg. Akik fontosan voltak nekem, mindenki eltűnt már, és nem is tudok róluk semmit már. Akit szeretek, az se néz felém. Nem is tudok én se róla semmit hónapok óta. Ez az ami továbbra is a legjobban fáj! Mert nagyon szeretem őt. Nagyon jó lenne újra vele lenni, de így ez lehetetlen. És már minden erőmmel azon voltam, hogy hátha, ehhez képest sikertelenül jártam. Hiába próbáltam megtenni mindent amit innen lehet. Én csak őt szeretném! Magam mellé. Sokat szoktam erre gondolni amikor egyedül vagyok. De azt hiszem ez már esélytelen lett. És ez a legrosszabb. Itt maradtam megint teljesen egyedül. De tényleg egyedül. Vajon mikor és hogyan tud ez megváltozni... Ez az amit senki nem tud. Pedig nem szeretnék semmi mást, csak nyugalmat, boldogságot. Ezek nem nagy dolgok szerintem, de lehet, hogy mégis azok a mai világban. Addig is marad nekem a zene. Ami mindig itt volt mellettem. Stay Tuned...

2021.08.09....

 Elég régóta nem írtam bejegyzést, ezért elnézést is kell kérnem. Eléggé nehéz napjaim vannak, ami miatt sajnos eléggé enervált és depi közeli állapotban vagyok. Rossz kívülállóként nézni azokat akik boldogok és felszabadultak. Mert a netről folyamatosan az a látszat ömlik eléd, hogy mindenki boldog és játszi könnyedséggel élik az életüket. Tombol a nyár, de nekem sajnos megint ki kellett maradnom ezekből. Pedig idén azt gondoltam, hogy végre történni fog valami. Ehelyett maradt a csalódás. Még úgy is, hogy le is mondtam már dolgokról, hogy könnyítsek magamon, de ennek ellenére is nagyon rossz érzések kavarogtak bennem. A legjobban továbbra is az fáj, hogy akit szeretek, teljesen eltávolodott tőlem és nincs is kommunikáció közöttünk hónapok óta. Kezdtem már ezzel is megbarátkozni, de aztán mindig oda lyukadok ki, hogy nem tudom elfogadni. Miért olyan nehéz az, hogy végre én is boldog legyek? Úgy látszik ez a mai világ erről szól. Tudatosan tönkre tenni az emberi kapcsolatokat és gyökeresen megváltoztatni a felfogást és a mindennapokat. Már nincs ismerkedés, mindenki zárkózott és elutasító. Ilyenek lettünk mi emberek. És ennek a legnagyobb vesztesei az olyan emberek mint én is. És egyszerűen évek óta nem tudok ebből kitörni. Marad a küzdés, a remény és a kitartás. Hátha egyszer megtörténik a csoda. Stay Tuned...