Sziasztok!
Pontosan 2 hete nem volt új bejegyzés, ami miatt elnézéseteket kérem, de nem voltam a toppon lelkileg az elmúlt időszakban. Problémák is voltak amik nem voltak jó helyen, jó időben... Kicsit csalódott is voltam bizonyos dolgok miatt. Fel nem tudom fogni, hogy mi történhetett, vagy csak a múlt ismétli önmagát megint ilyesformán. A körülöttünk lévő életképek is negatívan befolyásolják az embereket, köztük engem is. Mert az idilli életképeknek szerintem örökre vége lehet! Ez a blog nekem nagyon fontos, ezért is íródik ennyire régóta. Dogok jönnek-mennek, de ez az oldal marad. Igaz, hogy mindenki számára nyitott, de valahogy mégis teljesen személyesnek érzem, és ha már, akár csak egy embernek is segítek azzal amiket írok, akkor már megérte. Hiányoznak az élmények az életemből. Ma amikor a házasodna a gazdában a bajai dunaparton jetsky-ztek, az valami fantasztikus volt és megdobbant a szívem teljesen. Annyira jó élmény lehetett és sokszor nem is tudom elképzelni, hogy mi jár azoknak a fejében akik nem tudnak erre koncentrálni és mással vannak elfoglalva. Kicsit én is szeretném újra nagy kanállal falni az élményeket mint régen. Nagyon jó életem volt, olyan amire más csak vágyott, amiről más csak álmodott, és ezért köszönetet kell mondanom a családomnak, hogy mindig támogattak ebben ameddig csak tudtak. Most meg egyedül maradtam. Nem mondom, hogy nem tudok megoldani dolgokat, de lelkileg megterhelő nekem ez a hatalmas változás. Ezért volt az most is, hogy sokáig nem írtam új bejegyzést. Idén év elején hatalmas lendülettel indultam és úgy éreztem ez végre az én évem lesz. De valami most is közbeszólt. Remélem, hogy a 2021 igen jóra fog sikerülni, és a következő nyáron bele tudom magam vetni a forgatagba. Belül most csalódott vagyok emiatt is, és más miatt is ami nem esett most jól. Nem tudom az okát, hogy tulajdonképpen miért alakult így, de ez most nem esett jól, és talán el kell ezt most engednem. Akármennyire nem szeretném, vannak dolgok amiken nem lehet segíteni. Mindig is szerettem beleállni a lehetetlen feladatokba, és megoldani azt amit más próbált, de feladta, vagy nem sikerült. Hát ez most úgy néz ki, hogy nekem sem fog. Pedig nagyon nagyon sokat reméltem ettől most. Hát nem így lett. Belül meg sem lepődök, mert tudom, hogy naiv vagyok dolgokban még mindig, reménykedtem, megcsapott a szele, de aztán fel kell ébrednem, és az mindig nagyon fáj. Akkor jön csak a hideg zuhany. Ebben az évben ami számomra még hátra van, az a karácsony. Az ünnepeket nagyon várom már. A nyugalmat és boldogságot. Amikor végre teljesen kikapcsolhatok és élvezhetem átszellemülve a gyermeki varázst amit ez az időszak rejt magában. Vannak dolgok amik számomra kimondottan fontosak mert ilyen lelkületű vagyok. Nem tehetek róla, ez vagyok! De persze addig még sokszor jövök remélhetőleg. Stay Tuned...
