Magam Alatt... Crying Angel...

Most valahogy ugy érzem, hogy megint mindenki cserben hagyott :( Összeomlottam a súly alatt ami rám nehezedett. Nem birom most tovább. Elképzeltem a jövöt, a jövömet és teljesen kilátástalannak érzek mindent és valahogy úgy, hogy mindenki "elrepült". Remélem ez azért csak a pillanat műve ami ezt teszi velem és ha el is mentek akik szerettek, visszarepülnek hozzám. Egyedül vagyok most, hogy irom itt ezeket a sorokat Karácsony másnapján, éjjel, a csendes téli éjszakán. Fülemben egy olyan trance zene ami eddig még nem, de gyönyörü és megszorongatja a szívem. Úgy belemarkol! De talán majd az álom megváltoztat, széppé teszi azt ami esetleg fájdalmas és az idö begyógyitja az összes sebet. Az idő ami a gyögyszer lehet minden bajra!